A „kis magyar sörpuccs”

A müncheni sörpuccsról már sokan hallottak, azonban arról kevesebben, hogy a müncheni sörpuccsal majdnem egyidőben hazánkban is volt egy „sörpuccs”, ami inkább az Ébredő Magyarok Egyesülete Budapest V. kerületi Sörház utcai székháza miatt nevezhető így.

A komolytalan, mégis nagy sajtóvisszhangot kiváltott puccsot dr. Szemere Béla kórházi gyermekorvos, a segédrendőri milícia parancsnoka, Bobula Titusz magyar születésű, amerikai állampolgárságú építészmérnök, illetve dr. Ulain Ferenc ügyvéd, nemzetgyűlési képviselő, szélsőjobboldali politikus tervezték. A három férfi a szerintük liberális, és zsidóbarát Bethlen-kormányt szerették volna eltávolítani.

A puccs 1923 augusztusának elején kezdődött, amikor Budapesten megjelent egy Fritz [Friedrich] Döhmel nevű német fiatalember, aki ajánlólevelekkel felszerelkezve az Ébredő Magyarok Egyesülete Sörház utcai székházában. Döhmel a szervezet vezetőségi tagjaival akart találkozni, de ez nem sikerült, ezután felkereste Bobula Tituszt, az Amerikai Egyesült Államokból hazatért jómódú, szélsőjobboldali elveket valló magyar építészmérnököt, illetve annak barátját, dr. Szemere Béla főorvost, a korszak ismert szélsőjobboldali politikusát.

A tárgyalásokon Döhmel arról érdeklődött, hogy Szemere, mint a segédrendőri milícia volt parancsnoka, hány embert tudna fegyverbe szólítani egy hatalomátvételi kísérlet esetén. Szomorúan vette tudomásul, hogy Szemeréék mögött komoly fegyveres erő nem állt.

Szó volt még ötezer zsidó meggyilkolását célzó pogromról is, noha ezt a résztvevők letartóztatásuk után tagadták. Hiába, mert a felek a találkozón szerződést is írtak „Völkisch-Nationaler Aktionausschuss Ungarns” címmel.

A szerződést Szemere, Bobula és Ulain november 5-én alá is írták, mint a puccs vezetői. A több példányban készült szerződés egyik példányát végül Ulain Ferenc maga is aláírta, ám a második példánynál már meggondolta magát, mert furcsának tartotta, hogy Bobula mint amerikai állampolgár ír alá a magyar állam nevében bármit is.

Az összeesküvők ezek után, november 5-én este ismét összegyűltek Bobula lakásán, ahol Ulainnal közölték, hogy egy korábban Münchenbe küldött futár értesítést hozott, mely szerint Hitler és Ludendorff személyesen akarják őt fogadni, és várnak rá Münchenben november 7-én este nyolc órakor. Ulain a szerződés egy példányát gondosan nadrágjába varrta, hogy letartóztatása esetén a hatóságok ne találják meg.

November 6-án indult vonattal Münchenbe, azonban Hegyeshalomnál, az osztrák–magyar határon detektívek várták. Mentelmi jogára való tekintettel nem tartóztatták le, azonban másnap a főkapitányságon mégis őrizetbe vették dr. Szemere Bélával és Bobula Titusszal együtt.

Letartóztatásuk után Szemere, Bobula és Ulain azt vallották, hogy német kapcsolataikat a magyar állam javára akarták felhasználni. Mindössze önjelölt diplomatákként akartak eljárni, de nem szőttek államellenes összeesküvést. A puccs komolytalanságát bizonyítja az is, hogy a büntetőtörvényszék 1924. január 24-én kihirdetett elsőfokú ítéletében mindhárom vádlottat: Ulain Ferencet, Szemere Bélát és Bobula Tituszt is mindössze másfél hónap fogházra ítélték, így 1923 decemberében már szabadlábra is kerültek.