Történetek a Füsti fecskéből X. - A nacionalista Kolozsvár

2002-ben jelent meg első könyvem a Keleti-Kárpátokban harcoló magyar királyi honvédség erődítményeiről. Háromévi levéltári kutatás után jártuk végig a Kárpátok vonulatát. Ezeken az utakon szerzett élményeimet összegyűjtöttem és most közreadom.

A Székelyföldre tartva gyakran megálltunk Kolozsvárott egy kis pihenőre, no meg városnézésre. Egy alkalommal Georghe Funar kolozsvári polgármestersége idején egy olasz barátommal jártam a városban. A közterületeken elhelyezett padok, szeméttartók és járdát az úttesttől elválasztó oszlopok román nemzetiszínűre voltak festetve. Olasz barátom meg is jegyezte, hogy: „ha egy kutya az oszlopot lepisili, akkor az a román nemzeti érzelmek megsértését jelenti?”

Még nagyobb volt a meglepetése, miután a főtéren megnéztük Mátyás király szoborcsoportját, közelében az ásatás után maradt gödrökkel. Meg is jegyezte, hogy milyen szép dolog, hogy felújítják a főteret. „Nem felújítás, hanem régészeti ásatás folyik. A Szoborcsoportot és a Szent Mihály székesegyházat is szeretnék elbontani, hogy feltárják a római kori Napoca romjait.”– magyaráztam. Állítólag találtak egy mérföldkövet is, csak az újságírók hamar észrevették, hogy azon ott van a múzeumi leltárjegyzék száma. A mérföldfövet 20 kilométerre a Mezőség szélén találták.

Gheorghe Funar (1949 –) román soviniszta politikus, 1992–2004 között volt Kolozsvár polgármestere, aki a Mátyás-szobor talapzatára elhelyeztetett egy feliratot, amely szerint a király román származású. („A csatákban győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult”). A kolozsvári Mátyás-szoborcsoport talapzatára még 1932-ben helyeztek el egy ugyanilyen táblát, Nicolae Iorga román történésztől származó idézettel. A táblát később levették, de 1992-ben Funar újra visszatette, hogy aztán újra levegyék, majd a szobor 2011-es felújítása után valakik ismét elhelyezték előtte a fűben.

Mi történt valójában Moldvabányán? Magyar királyok egész sora igyekezett ellenőrzése alá vonni az Erdély határainál elterülő két fejedelemséget, Havasalföldet és Moldvát (Nem Romániát!). Hunyadi Mátyás sem volt ez alól kivétel. A Havasalföldön uralkodó fejedelmekkel sikerült szövetséget kötnie, de Moldva uralkodójával nem.

1467. december 15-én Mátyás és a moldvai vajda, III. „Nagy” István (románul: Ștefan cel Mare) seregei Moldvabányánál ütköztek meg.

A véres kézitusában magát Mátyást két nyílvessző is eltalálta, valamint egy kopja hegye is beletört a testébe. Végül sikerült megfutamítani István seregét, ám a magyar király sebesülése és az elszenvedett súlyos veszteségek miatt a magyar sereg visszavonult Erdélybe. 1468-ban István elismerte Mátyás hűbérúri jogait. Ez a sem hadtörténeti, sem politikai szempontból nem kiemelkedő jelentőségű csata, ma nem a történészek, hanem a nacionalista román politikusok érdeklődésére tarthat számot.

A kolozsvári Főtér alatt húzódhatott a római Napocából ki, vagy Napokába bevezető út egy része, de ez nem indok arra, hogy a 14. században épült templomot elbontsák, mert Napoca útja régebbi.

Mit tudunk ma Napocáról? Miután Traianus 106-ban legyőzte a dákokat, és elfoglalta Daciát, telepeseket költöztet a területre. Nem római latinokat. A Napocát feltáró ásatás sem újkeletű. Az első ásatás 1944-ben kezdődött, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal 2005-ig tartott. Az 1994-ben Georghe Funár által ásatott gödröt betemették és ma a főtéren egy üvegbúra alatt látható a város főútjának egy része, illetve egy ahhoz tartozó épület tornácának alapja. Lám, így is be lehet mutatni a múltat.