Ezt láttam, ezt ettem Szatmárban... Könyvbemutató a Hajó étteremben

Egy egészen egyedi hangulatú, csodálatos fekvésű, tóparti vendéglátóhely, a „HAJÓ Étterem” volt a helyszíne a megyeszékhelyen, egy immáron harmadik, bővített kiadását megélő kötet, nyilvános sajtó bemutatójának, a Balogh Géza-Erdélyi Ferenc szerzőpáros, ”Ezt láttam, ezt ettem Szatmárban” című kötetének.

A szerzőpáros Erdélyi Ferenc (b) és Balogh Géza (j) Szabó Istvánnal a Megyei Közgyűlés alelnökével a Bujtosi-tó előtt

Két Ópályiban felcseperedő legény, életre szóló barátságának, ismeretségének a „gyümölcse” is valahol ez a kötet, két tiszteletreméltó életpályát bejáró sikeres ember alkotása, akik soha nem felejtették el azt, hogy honnan indultak, hogy mit adott számukra a szülőházuk, a szülőfalujuk, az a tájegység, ahol Ők életük kezdeti szakaszán, mindazt megkapták, amit megbecsülve, s tiszteletben tartva, mindig is igyekeztek mindketten ápolni, megőrizni. Őszinte leszek: amióta csak kézbe vehettem, engem szó szerint „beszippantott” ez a kötet…….

Ennek a műnek, meghatározó eleme a gasztronómia, de korántsem a mai gasztrodivatnak megfelelésről van itt szó, mint sokkal inkább egy olyan érték megőrzéséről, megörökítéséről, közkinccsé tételéről, amit akár a feledés fátyla is beboríthatna, ha nem lennének ilyen „őrzői”, mint Balogh Géza és Erdélyi Ferenc.

Nem kizárólag csak egy adott tájegység, de nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy az egyetemes magyar kultúrának is része az, hogy ez az ízvilág, ezek a receptek, ne kerülhessenek elfeledésre, őrizzük meg, s legyen élő része, nagyon sok családban, a mai időkben is az étkezésnek. Olcsó alapanyagokból, gyorsan elkészíthető, s laktató, ízletes, egyben egészen egyedi ízvilágú étkek ezek, amelyeket semmiféleképpen sem lenne szabad elfelednünk. S ehhez párosul több település értékeinek, örökségének, a megörökítése, megismertetése is, mindazokkal, akik kézbe veszik ezt a könyvet.

Nekem ismét élővé tette a gyermekkoromat, a feledhetetlen „Botpaládi nyarak” emlékét a nagyszüleimnél, amihez azok az ételek, azok az ízek, ugyanúgy hozzátartoztak, mint az ott élő egyszerű, de roppant értékes, szerethető emberek, mint amilyen emberek lakják hosszú-hosszú ideje, egész Szatmár-Bereget.

Újságírók, gasztrobloggerek, könyvtárosok és érdeklődők a könyvbemutatón

A könyvbemutató Nyíregyházán, jóízű étkezéssel zárult, volt káposztás paszulyleves, kötött tészta leves, derelye, lapcsánka, málékásás töltött káposzta, tepertős-szilavalekváros kifli, s igazi kuriózumként, az ugyancsak egészen elképesztően finom paradicsomos szelet. S lerítt a szerzőpárosról, hogy tiszta szívükből örültek annak, hogy ízlett a vendégeknek, mi több „elvarázsolta” Őket az a gasztronómia, aminek Ők kötetükkel igyekeztek a megőrzőivé válni.

Baracsi Endre a Megyei Közgyűlés alelnöke láthatóan megtalálta kedvenc étele receptjét

Nekem a könny szökött a szemembe, ahogyan a kötet bevezető részében, a 95 éves Mariska néni, Erdélyi Feri Barátom csodálatos édesanyja, gyakorlatilag megadja az alaphangját mindannak, ami ennek a kötetnek a legnagyobb, s megítélésem szerint pótolhatatlanul fontos értéke, ahogyan felidézi ez a tündéri néni, hogy milyenek is voltak azok az asszonyok, akik ezeket az ételeket készítették, s hogy mit jelentett a táplálék, az akkori ember számára.

Nagyon fontosnak tartom, hogy minél több emberhez eljusson, s minél több ember vegye kézbe ezt a kötetet, s nem feltétlenül csak Szatmárban-Beregben !