Csendes megemlékezés Beregben a Himnusz születésének 200. évfordulóján

Vámosatya képviselőtestülete Szász József Lónyay Menyhért díjas polgármester vezetésével csendesen emlékezett arra, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én, 200 éve vetette papírra a Himnusz végső szövegét.

Az évforduló kapcsán számos ünnepi eseménnyel emlékeznek meg az ország számos településén. Itt az ország észak-keleti szegletében Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye beregi részében, Vámosatyán mi csak csendesen emlékezünk.

Tudjuk, hogy Kölcsey Ferenc úgy halt meg 1838-ban, hogy nem tudta, műve egyszer mindenki által ismert nemzeti himnusz lesz. Ma, a magyar kultúra napján felidéztük a Himnusz keletkezésének és közös imává válásának kalandos történetét. 1821-ben Kölcsey Ferenc szatmárcsekei magányában olvasta az akkor még ismeretlen XVI. századbeli magyar költő, Balassi Bálint istenes énekeit. Az „Oh szegény megromlott s elfogyott magyar nép…” kezdetű költemény záró sorait felszólításnak érezte.

Kölcsey súlyos depresszióban szenvedett. 1818 és 23 között csak akkor mozdult ki otthonából, ha birtokával kapcsolatos peres ügyeit kellett intéznie. Verset csak akkor írt, ha depressziója alábbhagyott. A Himnuszt is valamikor 1822 végén kezdhette írni, így a véglegesnek tekintett változat letisztázásának az évfordulója lett a magyar kultúra napja.

Az Erkel Ferenc által megzenésített Himnuszt 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban, ami a következő években a Szózat, a Rákóczi-induló és más hazafias zeneművek mellett csak egyike volt az ünnepségek lelkesítő zenedarabjainak.

1848-ban már magától értetődő volt, hogy a Himnusz is rendszeresen felcsendüljön a forradalmi rendezvényeken. A legendák körébe tartozik, hogy a forradalom leverése után az osztrákok betiltották a Himnusz éneklését. Ez nem igaz, mert például a Ferenc József által 1865-ben Pesten megnyitott országgyűlésen a Himnusz hangjaira vonult be a trónterembe.

Csak a vers születése után nyolcvan évvel vetődött fel először az országgyűlésben, hogy Kölcsey megzenésített költeménye Magyarország hivatalos nemzeti himnusza is lehetne.

1918. október 23-án a debreceni egyetem felavatásakor Magyarországon utoljára csendült fel a Gotterhalte, a Habsburg császári himnusz. Ezt követően már kizárólag Erkel művét játszották nemzeti himnuszként – anélkül, hogy erről bármilyen jogszabály rendelkezett volna.

Kölcsey Ferenc „Hymnus a magyar nép zivataros századaiból” című verse 166 évvel azután vált hivatalosan is nemzeti himnuszunkká, hogy a költő annak végleges változatát papírra vetette. Vámosatya önkormányzata az emlékparkban a Himnusz költőjének tiszteletére állított kopjafáját az elmúlt évben is megkoszorúzta [harmadik fotón].

A rendszerváltáskor elfogadott Alkotmányból nem sok részt vett át szó szerint a 2011-es Alaptörvény, de a preambuluma a Himnuszból vett idézettel kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart!”

Szász József,  Lónyay Menyhért díjas polgármester