Osztályszinten emlékeztek meg a márciusi ifjakra Baktalórántházán a Vay-ban

A Vay Ádám Gimnázium, Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium intézményében március 13-án megemlékeztünk az 1848-as szabadságharc hőseiről.

Az ünnepséget osztályszinten rendeztük meg az intézmény 24 osztályában. A megemlékezés szövegét Takácsné Bagoly Ilona magyar szakos tanárnő és Papp Tünde történelem szakos tanárnő állította össze, a fotókat Baráth Dominik 11.B osztályos tanuló készítette.

1848. március 15.

1848. március 15-én a magyar emberek kokárdát tűznek a ruhájukra, és az épületeken is magyar zászlót lenget a szél. Minden településen megemlékeznek az 1848-as forradalom és szabadságharc kiemelkedő hőseiről, megkoszorúzzák a 48-as emlékműveket, szobrokat. 1848 tavaszán Európa több országában forradalom tört ki. Március 14-én este eljutott Pestre a bécsi forradalom híre. Ez arra buzdította a magyar fiatalokat, hogy nyilvánosságra hozzák a 12 pontban megfogalmazott követeléseiket, és harcoljanak azok valóra váltásáért.

Az akkor még csupán százezer lakosú Pesten a Pilvax kávéház volt a legnépszerűbb találkozóhelye az egyetemistáknak. 1848 tavaszán itt gyülekezett az a forradalmi hangulatú csoport is, akiket már akkor is márciusi ifjaknak neveztek. Március 15-én a Pilvax Kör tagjai, élükön Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy maguk vívják ki a sajtószabadságot. Addig ugyanis csak a bécsi udvar jóváhagyásával jelenhetett meg bármilyen magyar nyelvű írás.

Reggel fél 9 tájban egy csoport fiatalember lépett ki a Pilvax Kávéházból és indult sietősen, rendezetlen menetben a közeli egyetem felé. Amerre elhaladtak itt is, ott is lelépett valaki a járdáról, és csatlakozott a menethez. Mentek, hogy maguk mellé vegyék az egyetemistákat, talpra állítsák a pesti nép ezreit – kiverekedjék a magyar szabadságot, vagy meghaljanak érte.

Landerer és Heckenast nyomdájához már közel kétezren érkeztek, hogy cenzúra nélkül nyomtassák ki a magyar nép követeléseit. A több ezres tömeg lefoglalta a nyomdát és kinyomtatták az Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti dalt. Tizenegy órakor már a szabad sajtó első példányait osztogatták az utcákon. A röplapok és a terjedő hírek révén az egész város népe felbolydult.

Délután háromra gyűlést hirdettek a Múzeum terére, s a tömeg eloszlott. Eloszlott, hogy szétvigye a belvárosba, a külvárosokba a sajtó felszabadításának hírét és a forradalmi nyomtatványokat. Délután 3 órára a szakadó eső dacára mintegy 10 000 ember gyűlt össze a Nemzeti Múzeum terére.

Ott állt a Múzeum lépcsőjén Petőfi, Vasvári, Irinyi. A beszédeket, szónoklatokat rivalgó lelkesedés fogadta.

A forradalmi menet következő állomása a pesti Városháza volt, ahol a város vezetői aláírták a 12 pontot. Innen a Helytartótanácshoz mentek, ahol elérték azt, hogy Táncsics Mihályt szabadon engedték. Este a nap megkoronázásaként díszelőadásra hívták az érdeklődőket, a Nemzeti Színházba, ahol Katona József Bánk bán című darabját adták elő a színészek. A szabadság ünneplése ott is folytatódott.

Ez volt tehát március 15-e! Eredményei e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben.