''Száguldás'' 55 km/órával - rendszám: LK 01-94

A kezembe akadt egy régi fotó, amely 1975. május 1-én készült Tiszaadonyban. Egy SIMSON  SCHWALBE  motorkerékpár mellett áll  egy fiatalember, a későbbi férjem. A Munka Ünnepe volt, Majális a tiszaadonyi rév-ház mellett, a Tisza-parton.

Ez a motor nekem akkor a világot jelentette. Nem sok embernek volt, női vezető meg olyan ritka volt mint a fehér holló.

Barabásban láttam először Simsont. Szalma Imre rokonomnak volt csak. Annyira megtetszett, hogy családja beleegyezésével, engem megtanított vezetni. Mivel minél hamarabb szerettem volna jogosítványt, úgy gondoltam, nagyon kellene egy motor, de máris! 

Tiszaszalkán a Műszaki Bolt kirakatában megláttam egyet, 5550 ft volt az ára! Pontosan ennyi volt egy Orion televízió ára is! Nem volt kétséges: előbb lesz motorkerékpárom, mint televízióm. A fizetésem: 950 ft volt. Nagyon sokáig kellett volna várnom az áhított járgányra. Kölcsönt kaptam a Takarékszövetkezettől, s máris motor tulajdonos lettem.

Megtankoltam a Benzinkútnál, ahol Lapos László 33-as keverékkel el is látta... Már csak menni kellett ...Tiszaszalkát akkor összekötötte szülőfalummal egy mezőgazdasági köves út. Arra ráhajtva, irány haza, BARABÁSBA!

1970. augusztus 15-én érkeztem meg 21 évesen Tiszaadonyba a Simsonnal. Ennyi év távlatából bevallhatom, még jogosítvány nélkül! Tehát megérkeztem Tiszaadonyba szétnézni, hová is kerülök kezdő tanárnőként szeptembertől. 

A Rákóczi úton lévő iskola szolgálati lakásán kopogtattam be. Egy idősebb hölgy fogadott, s elmondta, Ő volt valóban igazgatója sokáig az iskolának, de Ő már nyugdíjas! Így ismertem meg ARDAI ISTVÁNNÉT Ilonka nénit, majd később  Pista bácsit, a TANÍTÓ URAT!

Felkerestem az akkor kinevezett új igazgatót, NAGY ISTVÁNNÉ Jucika nénit. Szeretettel fogadott, több állás még betöltetlen volt. Örült, hogy magyar-történelem szakos vagyok, de már rögtön közölte velem, hogy az orosz nyelvet is tanítanom kell, mert ilyen szakosunk nem lesz.

- Huuuu! Ezt, ha Vojtkó Tanár Úr meghallja a gimiben, nem fog örülni! Nem Én voltam a legjobb!
- Nem baj, a Sógorom! - válaszolta Jucika néni nevetve.
Így megvolt a tantárgyfelosztás, Én meg vehettem elő a gimis orosz könyveimet!

A Simsonhoz azonban jogsi kellett. Nagy Jancsinak volt Tiszaadonyban Simsonja. Évfolyamtársak voltunk a gimnáziumban. Itthon kellett felkészülnöm, először műszakiból.

Nyíregyházán vizsgáztam, Jancsi vitt el..5 kérdést "kaptam". Az egyik így hangzott:
- Hogyan váltja motorkerékpárján a világítást?
Így válaszoltam:
- Úgy tetszenek érteni, hogy amikor a motoron ülök?
- Igen - válaszolták kacagva.
- Ráülök a motorra, bal kezemnél van egy gomb, fel-lekapcsolással váltogatom.

Sikerült elégséges pontot szereznem! Megvolt a műszakim.

A vezetési vizsga 2 hónap múlva a nyíregyházi forgalomban volt. A vizsgabiztos egy autó hátsó üléséről figyelte a két motoros vizsgázót. Én csak arra ügyeltem, hogy meg ne lépjen előlem a kocsi...Ha a kocsi indexelt, Én is a karommal... SIKERÜLT! Ma is rejtély számomra... S Én összenőttem a kis motorommal.

Sosem hagyott cserben. Motoroztam kánikulában, esőben, hidegben, fagyban. Simon Jucika helyett, Simson Jucika lettem...

Defekt, műszaki hiba előttem nem volt akadály. Megszereltem, megcsináltam. Később, megjött a "segítségem", a Férjem személyében. Még neki sem volt jogosítványa. Kezdhettünk mindent elölről!

Szép emlék a Simsonom, fiatalságom egy része. Felejthetetlen! Ha ma meglátok egy motorozó hölgyet, el nem tudják képzelni, miért nézek olyan sokáig mosolyogva utánuk...

Péter Juli