Szilveszter éjszakáján előfordulhat, hogy az átlagosnál több alkohol kerül a szervezetbe, és megkezdi tompító hatását. A buli közben észre sem vesszük, hogy túl vagyunk az "elég"-en, de aztán jön a másnap. A gyógymódok közül valamelyik hátha hat:
Remélem, nem bántok meg senkit azzal, amit most írok. De határozottan az a véleményem, hogy a nők nagy része baromira nem tudja, hogy mi is lenne a dolga, hogyan kell egy nőnek viselkedni és milyen szerepet kellene betöltenie egy családban.
Fotó: Jurák Kata (kata.blogstar.hu)
A Magyar kultúra teljesen át van itatva az alkohollal. Gondolhatunk itt a Tokaji hegyvidéktől kezdve a Hungarikumnak számító pálinkáig,vagy a régebben slágernek számító vendégvárós főzőműsorokban használtaperitifekre, buli előtti alapozásokra.
Egy fiatal nő várakozott egy nagy repülőtér várójában gépe indulására. Mivel úgy alakult, hogy hosszú órákon át kell várnia, úgy döntött vesz egy könyvet olvasni és egy csomag süteményt is vett.
Réges-régen az orvosi ellátás és a gyógyszeres kezelés hiányában a szegény emberek úgy védekeztek a betegségek ellen, hogy szinte nem is tudtak róla.
Viscsákné Herka Ilonával és Édesanyjával ismeretségünk egy évtizeddel ezelőtt kezdődött. Mindketten a beregsurányi nyugdíjas klub tagjai voltak. Édesanyja ma is 81 évesen élvezi e közösséget.
Sándor 32 évesen vakult meg. Meghalni félt, ezért inkább sok új dolgot tanult, hogy élvezetesebbé tegye sötétbe zárt életét. Néptáncol, hangszereken játszik, ostort fon, vakon készített makettet, íjászkodik és biciklizik is. Szántó Sándorral a 24.hu készített interjút!
Szilvafát ültettem a napokban. Postán kaptam atyai jó barátomtól, Vitális Sándor református tiszteletes úrtól. A csemete kisújszállási, mint ahogy ő maga is, aki most töltötte be a kilencvenedik évét, de annyi energia van benne, mint egy teljes futballcsapatban.
Párhetes "szabadságomat" töltöm a balatonfüredi szívszanatóriumban, ahol orvosi felügyelettel nyerem vissza korábbi egészségemet.
Gyakran előfordul, hogy kényelmetlennek érezzük az életünkbe érkező tapasztalásokat. Szomorúak, elkeseredettek vagyunk. Úgy érezzük, hogy nem figyel ránk a párunk eléggé, nem kapunk kellő mennyiségű szeretetet, a főnökünk meg csak az elégedetlenségét tudja kifejezni számunkra.
