Vasárnap kerékpárral látogattuk meg a rokonokat Budapesten. A távolság a házunktól körülbelül 20 km. Hazafelé már szűrkületben indultunk és hamarosan a csillagok is feljöttek az égre. Ahogy róttuk az országúton a kilométereket, egyszercsak, tehén illat csapta meg az orrom. Beugrottak emlékeimből a képek azonnal.
Most lenne az 50. ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓNK. Nagyon szétszórt bennünket az élet... 1963-ban kezdtük a gimnáziumot VÁSÁROSNAMÉNYBAN.
Az 1919-es román megszállás, majd az azt követő Trianoni-békediktátum okozta nemzeti traumában Mátészalka tisztességesen helytállt. Szerencsére nem osztozott a korábbi Szatmár vármegye többségének tragikus sorsában, melyet az önkény elcsatolt az országtól.
Tegnap olvastam a Három Határ Híreiben, hogy egy háztartási gépszerelőt fogva tartottak, egy korábban elvégzett munkadíj vissza fizetését követelték tőle. Hogy mik vannak gondoltam magamban! aztán ennek kapcsán eszembe jutott az esetem a kéményseprővel...
"Történt ugyanis, hogy a nyitrai táborban 1708. május 27-én Esze Tamás és Czelder Orbán csapatai között a pünkösdi istentisztelet után verekedés tört ki.
A század eleji tanyavilágban nem sok lehetőség volt szórakozásra. A nyár eltelt munkával, de télen csak szomszédolással tölthették az időt. Az volt a jó ha dohányt is termeltek, mert annak meg télen van szezonja.
Egy buszos utazás részletei kerültek fel a youtube-ra, amelyre Gulyás András hívta fel a figyelmünket.
Az is meglátta őket, de lefordult a domb alá nagyot csörgetve a korbácsával, hogy Boris észrevegye.
- Ezt még meg kell, beszéljem a feleségemmel, holnap megmondom a választ a nagyságos úrnak! - azzal elköszönt és szinte vonszolta magát nagy keservében hazafelé.
