Olvasói történetek

A két istálló a tanya aljában volt megépítve. A nagyban az urasági állatok, lovak, ökrök álltak, a kicsiben a cselédek tehenei voltak. Egy kútból itatták a jószágokat, jó bővizű gémeskút volt. A cselédek ásták ki egy hozzáértő ember irányítása mellett. Az oldalát terméskőből rakták ki. A nagy 10-12 méteres vájut egy darab fából faragták ki.

Fotó:Közös kút a falu alatt (Fornos, v. Bereg m.)/mek.oszk.hu

Különös teleket éltünk meg falun, a szabolcsi Anarcson gyermekkoromban. Szülőfalumban, az iskolai osztályok szétszórva 3-4 helyen, mint minden faluban. Rengeteget gyalogoltunk, szinte a falu másik végére.

Mercy Miki halála hatalmas veszteség a mulatós világnak, veszteség a rajongóknak és a világban élő magyarságnak egyaránt. Ő volt az, aki megálmodott egy határokon átívelő, csak magyar dalokat játszó rádiót. Akit karitatív tevékenységéért Máltán lovaggá ütöttek. Január 11-én születésnapján kapott agyvérzést, melyből többé nem ébredt fel. Január 15-én elhunyt. Zalaegerszegen és Budapesten is tartottak virrasztást a temetése előtti napon.

Valamikor  úgy gondoltam el a nyugdíjas éveimet, hogy az unokáimnak csak mesélek, mesélek majd... Kihagytam a számításból a rohanó világot, a digitális "kütyük", játékok sokszor legyőzhetetlen hatását.

• január 12, 2017
• Írta: Kiss Zoltánné, Marika
• Kategória: Olvasói történetek
• Találatok: 9591

Ahogyan a költő is fogalmaz, sok arca van a naplementének: magával ragadó, gyönyörű, titokzatos és fenséges. Azt mondják, olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget.

Na most majdnem összemarakodtam apával... 
Egy jó ideje már, van annak két hónapja is, hogy nem tetszik a hirtelen könnyekig rátörő köhögése. Nem az a köhököhö, hanem az a mélyről jövő rekedt kaparó krákogó sípolós nyavalya ami igen csak megkínlasztja főleg reggel mikor rágyújt, na meg ha siet vagy nehezet emel.

Amikor megírtam a régi disznóölések emlékét, olyan sok ember olvasta, hogy gondoltam, folytatom. Sokszor történt olyan eset ezen a neves napon, hogy nem árt, ha "erre" is emlékszünk!

Gyermekkoromban, az 1950-es években a tél, még tél volt. Csikorgott talpunk alatt a hó, arcunkat pirosra csípte a hideg.

Egy fiatal nő várakozott egy nagy repülőtér várójában gépe indulására. Mivel úgy alakult, hogy hosszú órákon át kell várnia, úgy döntött vesz egy könyvet olvasni és egy csomag süteményt is vett.