In memoriam Debreceni András

Ismét kevesebben lettünk eggyel. Elment egy olyan ember, aki az életét a családja mellett a második családjának szentelte, a tűzoltóknak.

András volt az az ember, aki életben tartotta Tarpán a tűzoltó egyesületet az újjáalakulás előtti időkben. Egy személyben volt parancsnok, gépjárművezető, beavatkozó tűzoltó, karbantartó, ifjúsági felelős.

A 2001. évi tiszai árvíz idején, ami a települést is érintette, azonnal hadrendbe állította a szivattyúkat, tömlőket és az öreg Zsukot, indult segíteni minden reggel, ahol szükség volt rá. Pár barátommal mi is kerestük a lehetőséget, hol tudunk segíteni, így felültünk mellé és az iránymutatásai alapján megkezdtük a beavatkozásokat.

A település vezetése és a lakosság is hálás volt munkánkért, így továbbgondolva a dolgot, újjászerveztük az egyesületet. András továbbra is ott volt velünk a beavatkozásoknál, a gyakorlatoknál, a település rendezvényein, a versenyeken amíg az egészsége engedte.

Segítette a munkát tanácsaival, lelkesedésével és a megannyi év tapasztalatával. A 20 év alatt rengeteget tanultam tőle. Mindig csodáltam elhivatottságát, lelkesedését. Hiányozni fog a jókedve, a mosolya és a szeme csillogása amikor akár a családjáról, akár a régi időkről beszélt.

Nyugodj békében András, legyen neked könnyű a föld!