Január 22. - A Magyar Kultúra Napja

1989 óta ünnepeljük meg január 22-én a Magyar Kultúra Napját. Annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként, és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.

Amikor Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én pontot tett a Hymnus, a’ Magyar nép’ zivataros századaiból letisztázott kéziratának végére Szatmárcsekén, valószínűleg nem sejtette, hogy verse néhány évtized múlva minden nagy ünnepen, jeles eseményen elhangzik majd. A Himnusz kiadása öt évig váratott magára.

A 1844-ben írtak ki pályázatot a Himnusz megzenésítésére,  amelyre Erkel Ferenc is benyújtotta pályaművét. Pedig, Gárdonyi Géza anekdotikus novellájának, az Apróságok Erkel életéből második részének tanúsága szerint nem is volt szándékában. Egy zeneszerző ismerőse zárta össze egy zongorával, hogy megszülessen a mű.

Gárdonyi szerint az idős Erkel így emlékezett az alkotói folyamatra:

„Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok.
És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe.
És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok.
Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz, úgy amint ma ismeri.”

A Himnusz, megzenésített formájában annyira részévé vált életünknek, hogy eszünkbe sem jutna, hogy ez az egyetlen állami himnusz a világon, amely „magától” vált azzá, hiszen semmilyen törvény, uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tette kötelezővé egészen a rendszerváltásig.