Az én '56-om (Tarpa, 1956. október 23.)

Pár hónap híján 8 éves voltam akkor.  '56 október 23.-a délutánján különösen szép, langymeleg őszi idő volt. A rádióból értesültünk, hogy Budapesten forradalmi események zajlanak.

65 év után ugyanott... helyi gyerekek emlékeznek a forradalom hőseire

Az emberek kitódultak az utcára, beszélgettek, latolgatták az esélyeket, az összeverbuválódott kis csapat ekkor ért az utcánkhoz.  Nemzeti színű zászlót lengetve a Himnuszt énekelték, majd Kossuth nótákkal folytatták.

Édesanyámmal együtt csatlakoztunk a felvonulókhoz. Édesapám nem volt otthon, kora reggeltől szántott a határban. Nem sokat értettem az egészből, de tetszett, és velük énekeltem, hisz minden nótát ismertem.

Csupa derűs, mosolygós arcú ember vonult békésen a Kossuth - szoborig, egyetlen hangos szó, bekiabálás nélkül. (A Kossuth - szobor, ebben az időben a Tanácsháza előtt állt.) A szobornál elhangzott egy vers, ami később, évek múltán azonosítottam be.

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára... című verse volt. Nem lehetett elfelejteni, a verset hallgatva megborzongtam.

Ezután szétoszlott a tömeg, ki-ki ment a dolgára. Semmiféle erőszakos cselekmény nem történt, senkit nem fenyegettek meg. Estefelé jött a hír, hogy a beregsurányi határátkelőnél felsorakozva állnak a szovjet tankok.

 Ezt hallván Édesanyám megállapította: "A forradalom sorsa meg van pecsételve".

Akkor még nem gondoltam volna, pár hónap múlva milyen szomorú következményei lesznek a családunkra nézve ennek a szép délutánnak, de ez már egy másik történet...

Dr. Bede Julianna Klára (Tarpa)