Péter Juli: Óvodások a kertünkben

Midig nagyon szerettem az óvodáskorú gyerekeket is. Igazgató koromban az  Óvoda, mint nevelési intézmény az Iskolához  tartozott. 

Egy-egy kis  3 éves a szemünk láttára lett néhány év múlva iskolás. Mindig  személyes kézfogással és ajándékkal fogadtuk Őket a TISZAADONYI ÁLTALÁNOS ISKOLA tanulójának. Eljöttek a nyugdíjas évek, kevesebbet találkozom velük is. Álmaimban mindig köztük vagyok, ilyenkor mindig jobban indulnak az  egyre nehezebb napok is. 

Néha felmegyek régi munkatársaimhoz, közben elbeszélgetek az ovisokkal is. Nagyon bátrak, szépen beszélik a köznyelvet, és nagyon tudnak  ragaszkodni, szeretni. Viszek nekik néha rajzlapokat, írólapokat színes ceruzákat, mert tudom, hogy ez mennyire fogyócikk az ovisoknál. Ott vagyok minden ünnepségükön, és rácsodálkozom, hogy már a tanítványaim  unokái is ott vannak az ovisok között.

Arcokból felismerni vélem az Apucit vagy az Anyucit. Inkább így tudok eligazodni , hogy ki kicsoda? Gyakran látom Őket sétálni, ilyenkor leülünk együtt párpercre, s mindig megbeszéljük, hogy mi történt az Óvodában?

 Most ősszel egyik nap a kertünkben voltam a Férjemmel, amikor láttuk, hogy a Jókai utcában sétálnak az ovisok. Meg is fogalmazódott rögtön bennünk, hogy ALMÁRA VAN SZÜKSÉGÜK ezeknek a gyerekeknek! Felvettük a kapcsolatot az óvodavezetővel, aki nagyon örült a felajánlásunknak. Azt  kérte, hogy az óvodások szedhessék le az almát, mert  ez pontosan az őszi nevelési programjuk része. 

Hétfőn meg is érkeztek! Hoztak vödröket, ládákat a felnőttek segítségével! Bemutatkoztak egyenként, meséltek a családjukról.

Gondoltam, megkérdezem, ismernek-e engem?

- Igeeen! - jött a válasz .

- Ki vagyok Én ???    

 Ugye, 40 éven keresztül : Tanár néni, vagy az utolsó 20 évben Igazgató néni !

De most 2016-ot írunk.......

Jött egy erőteljes Jucika néni, egy olyan gyerektől, aki  még csak  egy éve él a településen... A férjemet már többen ismerték, főleg a kisfiúk, akikkel mindig kezet fog.

Az élet játéka, amit nagyon bölcs humorral fogadok el, ha a MOSTANI iskolásoktól kérdezem, hogy ki vagyok Én?

 A válasz:

- A LEVENTE TANÁR BÁCSI ANYUKÁJA !

 No, de vissza a  kertünkbe!

Kiszemeltek 1-2 fát, amelyik tetszett nekik. Laci bácsi elmagyarázta az almaszedés fortélyait, s rövid időn belül, megteltek a ládák! 

Ittak a nagy munka után, majd  mindenki jóízűen elfogyasztotta a számára legízletesebb gyümölcsöt. Búcsúzáskor kértem egy nagy ölelést, amit meg is kaptam, nagyon nagy szeretettel.

Jól érezték az óvodások is magukat a gyönyörű őszi napsütésben. Még sokáig integettek nekünk, ahogyan elindultak az almafák között! Megígérték, hogy jövőre is eljönnek, és "segítenek" az almaszedésben. Várunk benneteket, nagyon nagy szeretettel. 

Kedves Óvodások! Ti tettetek szívességet nekem! Hangotokkal, kacagásotokkal visszaröpítettetek engem egy  gyermekektől hangos, szeretett világba!

Péter Juli