90 éves Vitális Sándor, Gulács és Kisvarsány szeretett lelkésze

Elindult, azaz botladozva, botra támaszkodva kezdte el járását Vitális Sándor, aki Kisújszálláson született 1926. november 2-án. A Heine-medin betegségben szenvedő gyermeket azonban bicebócaságában felkarolta a Jóisten. Református teológiát végzett és lelkész lett. Lelkészi szolgálatának főbb helyszínei: Benk, Gulács, Kisvarsány. Utóbbi kettőn már díszpolgári címet is kapott. 

Hogy kicsoda Vitális Sándor, azt tavaly megjelent könyvéből - Református lelkész voltam a XX. században - mindenki megtudhatja. Ám, akik személyesen ismerik, azok egy újabb kötetet tudnának létrehozni. Álljon itt egy rész, hátha valaki kedvet érez és létre is hozza e kötetet.

Amikor én gyerekként Gulácsra költöztem szüleimmel, már a lelkészúr majdnemhogy nyugdíjba vonult a kisvarsányi egyházközség éléről. Aztán, a falu történetét, mikor kutatni kezdtem kikerülhetetlen volt, hogy Vele találkozzam. Felesége, Margit néni volt a településünkön a postás évtizedekig, a lelkészúr pedig ismert mindenkit, hiszen ő keresztelt, esketett, temetett, mivel 90%-ban református telpülés lakossága.

Írtam egy levelet, szépen bemutatkozva, aztán ő elkezdtett kérdezősködni Csákányéktól, Fenyvesiéktől, hogy ki az a Patak Gábor. Nem ismerhetett, hiszen nekem a nagyapám Balla Sándor volt gulácsi. Aztán kaptam tőle egy levelet csupa pozitív gondolattal, leírva a múlt egy darbját. Szinte beleéltem magam az akkori falu életébe. Aláírásként pedig Sándor bátyád szerepelt. 

Jöttek a levélváltások és a találkozások. Kisújszállási házuk tele van Beregi keresztszemessel, mintha egy múzeum lenne. Ültek az asztalnál és órákat beszéltek. Egy szép napon aztán Vass Albert, akkori polgármester kérdezte ajánlanék-e valakit a díszpolgári cím elnyerésére. Nem volt kérdés, hogy kit ajánlottam.

A képviselőtestület megszavazta és immáron 28 év után ismét a Beregi kis faluba látogatott a Vitális család. Jött Sándor bácsi, Margit néni, a két lányuk Márti és Baba, azok férjei és gyerekei. Mihelyt beértek a kultúrház udvarára megrohamozták őket és sorra köszöntötték a rég nem látott ismerősöket. Az a szeretet, a mosolygós arcok, most is előttem van.

Később Kisvarsányban a refomrátus egyház születésének 450. évfordulójára is elhívott engem.  Hasonlóan Gulácshoz, itt is családjával érkezett és mindenki köszöntötte, mindenki meg akarta érinteni, beszélni vele.

Aztán teltek az évek és egy Idős Otthonba költöztek, ám felesége 65 évnyi házasság után eltávozott az élők sorából. A „Tiszteletes úr” – mert Szabolcsban így hívták, elkezdte írni életrajzi könyvét, ami 89. születésnapján megjelent. Most a Vitális család történetét kutatja.  November 2-án pedig betöltötte a 90. életévét.

Sokat töprengtem, hogyan lehet ennyi év után is ekkora kultusza Vitálisnak. A válasz egyszerű. Egy közvetlen ember, aki mindenben tájékozott és alázatos. Bár az élet nem mindig volt hozzá kegyes, mégis hittel él és nincs elcsüggedve. 

A hit az életerő. 

Isten éltesse Sándor bátyám!

Patak Gábor Gaba

1.fotó: Szepesi Jenő, 2-3.fotó: Családi archívum