Gyerekkori ízek

Régen elmúltak a gyermekéveim, és a mostani életemben sok olyan étel, gyümölcs íze hiányzik, amiket gyerekkorunkban gyakran fogyasztottunk.

Erzsi néném a kis nyári konyhájában sütögette a finom édes, lapos málét, málé pogácsát. Ezek kukoricalisztből készültek, a szegények eledele volt. Telente a friss kukorica lisztjéből főzte édesanyám a finom puliszkát, amit hízott kacsamájjal kacsa tepertővel, vagy hidegen, tejjel ettünk. Mikor a szüleim beköltöztek hozzám, a városba, itthon is megfőztem a puliszkát, ízlett nekik, de én éreztem, hogy hiányzik az otthoni kacsamáj íze.

Finom volt a nagymamám készítette tarkedli, aminek öntöttvas sütőformája volt, abban sült igazán jól. Egészen addig megvolt a tarkedli sütőnk, amíg el nem adtuk a házat, mert a vevők, mint muzeális értéket megtartották maguknak.

Hiányoznak az édesanyám sütötte  kürtős kalács ízei, a vason sült kihúzott rétesek, amit káposztával, túróval, szilvalekvárral töltött meg.

Kimondhatatlanul finom volt az oltott kása, ami gyakorlatilag egy desszert, de nagyon sok házi tej és tejföl kell hozzá. Édesanyám a segítségemmel még Nyíregyházán is elkészítette, de egyedül már nem vállalkozom rá.

A keresztanyám kertjében volt egy „batul” almafa. Ez az alma nagyom finom, zöldessárga, kissé savanykás ízű ropogós gyümölcs volt. Ha tehettem, még felnőtt fejjel is lementem a kertjükbe, szedni ebből az almából, mert máshol hiába kerestem, és keresem ma is, sehol nem lehet kapni.

Finom, lédús volt a TSZ gyümölcsösében termett „sándorcár” alma is, manapság már ezt sem termesztik. Még az itt kapható jonatán almának sincs már olyan íze, mint ami a Szamos part közelében termett.

Olcsván a házunkkal szemben, a Kraszna parton volt egy nagy körtefa, nagy, sárga, lédús körte termett rajta. Nem tudom a mai napig sem a nevét, de valamennyi piacon megfordulok, mindenütt ezt keresem, hátha rábukkannék, de hiába.

Hiányoznak ezek az ízek, és sajnos talán örökre feledésbe mennek.