Szilvalekvárfőzés Ópályiban, lépésről-lépésre

Hétvégén Ópályiban hagyományos családi lekvárfőzés kerítettünk sort.

Pénteken vertük le az apró szemű "nemtudom" szilvát, ami szombaton került válogatásra. Mosás után a szilva az asszonyok keze alá került, ők a szakértői mely szilvaszem való lekvárnak, amit kiválasztottak, majd ki is magvaltak. Az igazi szatmári szilvalekvárba csak az egészséges, sérülés nélküli szilvaszemek kerülhetnek, így a fáinkról 130 kg került az üstbe.

A nem rohadt, de sérült szemek a cefrébe kerültek, amiből érés, és kifőzés után jó fajta disznótoros "fogó" pálinka lesz.

A vasárnapi nap a szilvalekvár kifőzésé volt, ehhez én zománcozott üstöt használok, amelyet egy erre a célra épített katlanba ültetek bele. Régebben minden évben új katlant éptíttem vályogból, de pár éve malter hozzáadásával kialakítottam az udvarunkban egy állandó, téglából épült katlant.

A 13 órás főzés alatt a hagyomány szerint családtagjaink egymás kezébe adták a kavarófát. Ezt a hosszú és nagy munkát a lekvár ízében is érezni lehet! A főzése után 40 kg lekvárt szedtünk ki az üstből, amit lekváros szilkébe tárolunk felhasználásig.

Lőrincz Zoltán, Ópályi