Lakodalmi szokások Vámosatyán

Szabó Ferenc igazgató-tanító által 1938-ban Vámosatyáról írt monográfiájában így ír a község esküvői szokásairól: „A lakodalmakat leginkább advent előtt és farsangban szokták tartani. […] ha módosak a jegyespárok, és nagy a rokonság és sok a jóbarát, a vőfélyek kötelesek a községben minden olyan házat meghívni, „ahonnan füst száll ki”. Ez azt jelenti, hogy a falu minden családja hivatalos a lakodalomra. […] A lakodalom reggelén a vőfélyek ismét meghívják a vacsorára hivatalosokat, akik éppen úgy visznek ajándékokat, mint ahogy az a kézfogókon volt szokásban.

A cikkben felhasznált fotók illusztrációk!

Mielőtt a vőlegény házától a menyasszonyért indulna a násznép, egy feldíszített fonott kalácsot és egy üveg bort küldenek a menyasszony vőfélye által a menyasszony házához, jeléül annak, hogy a násznép nemsokára érkezik. Viszonzásul a menyasszony házától is ugyanabban az üvegben bort és kalácsot küldenek. Cigányzene és nótaszó mellett azután megindul a menet a vőlegény házától a menyasszonyért., bebocsátást, szállást kérve a menyasszony kapujában álló násznagytól, biztosítván őt arról, hogy békés, barátságos szándékkal vannak. Mikor bemennek, enni- és innivalókkal kínálják meg őket, mely idő alatt nagy segédlettel felöltöztetik a menyasszonyt és verseléssel a vőlegényhez bevezetik.

Azután a szomszéd községben [Barabás] lévő anyakönyvi hivatalba mennek. Ma már csak egy fogaton, de a múltban 8-10 fogat is ment, illetőleg vágtatott nagy ostorpattogás és pisztolydurrogtatás közepette, virtuskodva az egymás elé való behajtásban, mely sokszor feldőléssel végződött.

Elindulás előtt a menyasszony mindenik ló díszítésére, a fülére egy-egy gyönyörűen szedett kendőt adott, mintegy megmutatva ezáltal a falunak, hogy milyen ügyes szövő-fonó lány ő. Ezek a szebbnél szebb kendők, mint ajándékok az anyakönyvvezetőnek, az eskető lelkésznek és a kántornak is kijárnak, a násznagy által átadva, aki a nevezetteket a lakodalomra külön meghívja.

Az anyakönyvvezetőtől visszatérve a templomba mennek. Templomból kijövetelkor a templom ajtajában az új párra rizskását vagy búzát szoktak szórni, hogy amilyen sűrűn az hull rájuk, úgy részesüljenek majd az életben is Isten áldásában. A templomból a menyasszony házához mennek, ahol a vendégeket bőséges ebéddel várják, melynek végeztével a fiatalok táncra perdülnek.

Úgy 4-5 óra tájban azután a násznép a vőlegény házához indul, ahol a menyasszonyt a leendő anyós csókkal és öleléssel fogadja, lefektetve a ház ajtajában egy seprűt, melyet fürgén felemelni a menyasszony kötelessége, bizonyságul annak, hogy a házas életben szorgalmas és tiszta lesz. 7-8 órára azután a meghívott vendégek nyáron a zöld gallyal fedett, ponyvával körülkerített sátorban, téli időben pedig a bútoroktól kiürített ház alsó és felső szobájában, evőeszközt is hozva magukkal, gyülekeznek össze.

Míg a vacsora elkészül, a vőfélyek szellemes, tréfás, ún. mulattató verseléssel szórakoztatják a vendégeket. Közvetlenül a rendkívül ízletes csigaleves feltálalása előtt a násznagyok egyike ékes szóval köszönti az ifjú párt, melyet a vendégek helyükről felállva szoktak meghallgatni, „az Isten hallgassa meg!” mondással, mintegy áment mondva a násznagy dikciójára [rövid szónoklat].

Az egyes ételfogásokat külön-külön verseléssel hordják fel a vőfélyek, közben-közben köszöntőt mondva a násznagyra, az eskető papra és a kántorra. A főtt hús feltálalásakor a tréfás szakács asszonyok egy 30-40 darabból álló tyúkláb füzért, a töltöttkáposzta feltálalásakor pedig egy oly óriási töltöttkáposztát tesznek a násznagyok elé, mely hatalmas töltelékben 15-20 kisebb töltelék van elhelyezve, jó étvágyat kívánva a sokat fáradozó násznagyoknak.

Vacsora végeztével kezdődött a múltban a „menyasszonytánc”, mely azt jelentette, hogy a lakodalomban résztvevők, öregek és fiatalok, lányok és legények, nyoszolyólányok és asszonyok egy-két- gyorsfordulatot tettek élénk zeneszó mellett a menyasszonnyal, bizonyos számú fehér pénzdarabot [A 2 és 5 pengő érméje ezüstöt tartalmazott, ettől fénylő, azaz „fehér” pénznek számított. Váltópénze a fillér döntően rézből készült, így nem volt fehér.] téve le a menyasszonytáncot vezető násznagyok egyike elé. A tánc végeztével a násznagy egy-egy pohár borral kínálta meg a táncolót […]. Ezután a fiatalok és sokszor az öregebbek is rakják, cifrázzák a táncot s a hajnali órákban a zenészek takarodót fújva és húzva, illedelmesen hazamennek.”

A témáról bővebben Vámosatya honlapján (www. vamosatya.hu) lehet olvasni.

SzJJ

A cikk Vámosatya Önkormányzatának és polgármesterének támogatásával jöhetett létre.