Aprócska történet a Beregből '56 októberéből

Mi jut eszembe, amikor azt hallom 1956. október? Szovjet katonák, tankok, harcok, Budapest és még nagyon sok dolog…

illusztráció!

… de mindig eszembe jut egy történet, amit drága Édesapám mesélt még kisgyermek koromban. Ami szorosan kötődik szeretett szülőfalumhoz, Tarpához és kis családunkhoz.

Édesanyám 1956. október 26-án világra hozta elsőszülött gyermekét, a nővéremet. Ezekben a napokban röppent fel az a hír, hogy a Tiszán innen eső falvakat, tehát a Tisza-háti községeket elcsatolják az oroszok (mint tudjuk volt már ilyenre példa a történelemben, lásd Trianon). Jogosnak tűnt az itt élő emberek félelme. Az ekkor 20 éves Édesapám is megijedt, hogy elveszíti újdonsült kis családját, mivel Édesanyám a Tisza túlpartján egy szülőotthonban volt az újszülött kislányukkal.

Volt a tarpaiaknak egy autóbusza, melyet óvtak, féltettek, jól elrejtettek, mikor jött a hír, hogy a szovjet tankok már a naményi Tisza-hídon dübörögnek. Édesapám néhány helybéli férfival elindult hát, elővették az elrejtett buszt, majd fejszével, baltával felfegyverkezve - Édesapám szavait idézve: „életünk árán is megóvjuk a buszt!” - hat markos tarpai legény elindult a naményi szülőotthonba.

illusztráció!

Mikor odaértek, futótűzként terjedt el a hír a frissen szült, vagy még várandós asszonyok között, - volt közöttük olyan, aki akkor szállt le a szülőágyról - hogy érkezett Tarpáról egy busz, ami hazamenekíti őket családjukhoz. Bebugyolálták csemetéiket és mindenki a járműnél tolongott. Sikerült is minden Tiszaháti asszonyt szerencsésen hazahozni. Volt közöttük jándi, gulácsi, hetei, csarodai… (még Édesapám sem tudta felsorolni hány községben jártak aznap) és természetesen az én drága Édesanyám a gyönyörű, elsőszülött kislányával.

Édesapám és a Nővérem

Mint utólag kiderült, hála Istennek alaptalan volt a riadalom a területek elcsatolásával, családok szétszakításával kapcsolatban, de azért gondoljunk bele, mit élhettek át akkor a beregi emberek…

Esze Tamás Népe Tarpa