Rangadó meccsek Tiszaadonyban

Minden évszaknak nagyon örülünk Tiszaadonyban, a Kossuth utca Tiszához közeli részén. Itt igazi közösségi élet folyik, jó szomszédság, barátság idős és fiatal között egyaránt. A legjobb azonban a NYÁR!

Mint tavasszal a gólyák, úgy sorakozunk az iskola befejezése után az utcára. Első a Bizonyítványok megtekintése. Az Oklevelek, könyvjutalmak átolvasása. .....és a dicséretek! Mert mindenkit VAN miért megdicsérni. Minden gyerek jó valamiben. Ki zenében, ki tollaslabdában, ki versmondásban, ki a FOCIBAN!

Minden nyáron focizunk, vagy nézzük, ahogy a csemeték fociznak. Az életünk az időjáráshoz és a KOMP KÖZLEKEDÉSHEZ igazodik.

A komp reggel 6-tól, este 6-ig közlekedik, addig nagy  és kiszámíthatatlan a jármű forgalom. Ahogy az óramutató a  egyenesben áll a 6-os és a 12-es között, az első labdapattintás már hallatszik az ablakunk alatt.

Viktória, Noémi hozzák a lasztit, hogy Laci bácsi megfelelő mennyiségű levegőt pumpáljon  bele.Lent, már érkezik jobbról Gréta, balról Évike. Szemből érkezik Hédike, majd Réka. Távolabbról Zsófika és Mirácska! Zoli bácsi elővette a legénykori futballcsukáját, örült, hogy még jó, a  3 lány boldogan mutatja, hogy nekik ÚJ FUTBALLCSUKÁT vett Apa!

Izgatottan pattan a labda, már alig várja a kezdést.

Laci bácsi az egyik csapattal, Zoli bácsi a másikkal. Nemsokára  csak a jókedv, a kacagás hangja hallatszik. Mi, Anyukák, Nagymamák és a Dédi nemcsak őrszemek, de drukkerek is vagyunk! Itt van Heni néni, Erzsike néni , sokszor Zsófika néni, Ica néni, Lajos bácsi, L. Sanyi bácsi. .....és nem utolsósorban, Juli néni, e sorok írója.

Sosem szólunk bele a Gyerekek játékába. Ha összezördülnek, majd kibékülnek! Így voltunk Mi is, annak idején! A gyermekek elrendezik egymás között. Zoli bácsi átrepüli az árkokat, Laci bácsi nagyokat kacag, Hédike a labdát pitiszkálja, mert a híd alá gurult.

A Dodi ugat az udvaron, szaladva kíséri az úton pattogó labdát, s várja, hogy véletlenül odaessen ő elé, mert akkor, abból a labdából, már nem lesz labda! Éles fogaival, haragszomrádot játszik, amíg ki nem durran... , s akkor már teljesen az övé....!

Közben, fiúk is érkeznek, a nagy rangadó hírére: Dani, Levente, Gergő és mások, akik erre járnak. Beállnak néhány percre, Ők is.

Mi a  B Közép LÓCÁN, erősen drukkolunk, vagy eszegetünk, ha valamelyikőnk hoz valamit. Ez igen gyakori, így szotyolázás helyett, mi eszegetünk....eszegetünk....
Amióta megy a  Euróba Bajnokság, már nevet is választottak...... De miért akar mindenki Messi lenni Európában? Ezen is jót nevetünk, majd szerencsére, röpködnek a magyar nevek !
Van taktikai megbeszélés, gyúrás, víz utánpótlás, s néha egy kis mérgelődés. De ettől szép,  TELJES A NYÁR!

Alig várjuk, hogy érkezzenek az UNOKÁK! Várjuk Ricsit, Nándit, Boglárkát, Gergőt, Szonikát, Tamarát, Áronkát, Annácskát, Leventét Kecskemétről !

Igyekszünk ÖSSZEHANGOLNI az időpontokat! Lassan jön a sötétedés....,de a focisták amíg látják a labdát, addig rúgják is.
Mindegy, hogy ki győz. Nem az a lényeg. A lényeg a KÖZÖSSÉG,a közös JÁTÉK, az EGYÜTTLÉT.

Életre szóló barátságok köttetnek, s a nemsokára érkező Unokák csodálatos napokat tölthetnek itt, TISZAADONYBAN, A KOSSUTH utca ÚRIVÉGNEK nevezett sarkában.

A TEMPLOM szomszédságában, a jó levegőn, a vidék MAGYARORSZÁGÁN.

Péter Juli, fotó: Bartáné Herczeg Henriett