Gyermekkorom szomszédai: A Sebestyén család

Gyermekkoromban a szomszédok nagy egyetértésben éltek egymás mellett. Összekötötte őket az egyforma nehéz sors, az egymásra utaltság. Nehéz évek voltak, de a GYERMEKKOR gyönyörűséges! A szabad levegő, a természet, a táj, az emberi kapcsolatok, az együttes gyermeknevelés!

Az Én Családom a Kisvégen élt, a mai Rákóczi út 13. szám alatt, Illés Berti Bátyámékkal egy udvaron, hiszen Berti bátyám első felesége és  6 gyermekének anyja, Édesapánk testvére volt. A többi udvaron is általában két rokon család élt, békességben.

Gyermekkorom egyik meghatározó szomszédja a SEBESTYÉN CSALÁD volt.

Amikor Én készülődtem 9 hónap után, hogy megnézem a napvilágot, Édesanyámék a Testvéremet, Borikát hozzájuk vitték át. Vigasztalták a nagy 7 évest, hogy TESTVÉR kell mindenkinek! Még neki is!

Sebestyén Zsiga Bátyám az én picirkó koromban suszterkedett. Akkor még erre a szakmára nagyon nagy szükség volt. Az elszakadt cipőket, csizmákat, sok-sok folt borította míg használtuk. Aztán sem dobtuk el, mert jó volt alapanyaghoz más lábbelihez, illetve bármire. Mi, gyerekek általában mezítláb jártunk tavasztól őszig, mert kímélni kellett a cipőt!

Zsiga bácsinak volt egy "banklija", egy speciális faasztal, amin különböző faszegek,  vasszegek, kisebb-nagyobb bőrdarabok voltak! Megannyi KINCS! Órákat álltam mellette, s mindig megengedte, hogy a legkisebb kalapáccsal szegeket ütögessek egy  deszkadarabba.
Édesanyánk nyugodtan mehetett a boltba, Én nem mozdultam a bankli  mellől.

Kata mama, Zsiga bátyám felesége, nagyon finom "mocskos tésztával" kedveskedett nekem. Ez lekváros tészta volt, jól megszórva cukorral. Volt egy dackorszakom is, 3-4 éves koromban: a hajamat, csak Kata mama moshatta meg. Édesanyám, aki sosem ütött meg, inkább  belenyugodott az akaratosságomba.

Nagyobb koromban bebarangoltam az udvarukat. A lakás végében volt egy birs almafa, annak pontosan 3 nagy ága. Arra könnyen felmásztam, s ott lógattam a lábamat, míg Kata mama végezte a tennivalókat az udvaron. A kúttól nagyon féltem, attól távol tartottam magamat, pedig le volt fedve.Mellette volt egy "vérbéli körtefa", a gyümölcsét a kúttól messzebb közelítettem meg.

Az élet akkor lett hangosabb, amikor lányuk ERZSIKE, aki fiatalasszony volt megszülte kisfiát, ZOLIKÁT! Erzsike hosszabb ideig a Debreceni Klinikán volt  Zolikával, amikor hazajött, volt kit ringatnunk, babusgatnunk! Sajnos, az a férj, nem állta meg a helyét, így elváltak. Zolikával iskola után játszottunk, főleg a téli estéken. Én építettem neki kukorica csutkából várat, Édesanyám rajzolt neki. Zolikát azonban kicsi korában csak a "sámedlink" érdekelte: hol vonatozott, hol csikózott vele.

Így teltek-múltak az évek...

Kata mama másik gyereke FERI, mielőtt Budapestre ment volna dolgozni, még épített nekem egy kisházat. Ugyanis akkor építkeztünk, s a szomszédok mindennap segítettek. Még most is előttem van, ahogyan Zsiga bátyám adogatja Óvári Sanyi bátyámnak, a másik szomszédnak a palát a tetőre.

Megint csak teltek az évek..

Én továbbra is mindennapos voltam a SEBESTYÉN családnál. A nyári konyha elé kitettünk egy hokedlit, s azon írtam meg Ferinek Pestre a leveleket, amiket Kata mama és Erzsike diktáltak.
Sajnos, egyszer bekövetkezett, amit senki sem gondolt volna. Zsiga bátyám agyvérzést kapott. 3 évig feküdt úgy, hogy se mozogni, se beszélni nem tudott. Erzsike emelgette, ápolta Édesanyjával együtt. Visszaadta mindazt a szeretetet, gondoskodást, amit Ő kapott betegsége idején Édesapjától.

Zolika közben elvégezte az általánost, s nem csak érezte, hanem ki is mondta nekünk: soha sem fogja elfelejteni azt a szeretetet, gondoskodást, amit Ő kapott a családjától.
Megsúgta nekem: ha megkapja majd élete első fizetését, a Nagymamának vesz ajándékot, egy óriási, nagy szőnyeget. Szavát felnőttkorban is megtartotta. Mindennel ellátta a családját. Erzsikét 1965-ben utolérte a boldogság is. Megismerkedett férjével, akivel nagyon boldogok voltak Zolikával, majd két közös gyermekükkel együtt.
Megszülettek az unokák, teljes volt a boldogság: Ilona, Zolika, Alexandra, Kíra, Viktor, Alex, Krisztián.

Sajnos, életünkről nem mi rendelkezünk. Erzsike, a mi Barátunk, Szomszédunk, Testvérünk egy műtét után, nagyon fiatalon 66 évesen, éppen Anyák napján elhunyt. Csendesebb a Kisvég, kihalt az utca.

Ha fenn voltam a Barabási-hegyen, mindig néztem a Sebestyén család kapuja előtt 3 gyönyörű nyárfát. Az volt nekem a jelkép, hogy ott van az OTTHONOM.
Most is magam előtt látom,egy félévszázad után...

Péter Juli

   Kormányos Sándor : Áruld el....

.
   Itt még most is égig érnek
   a fák, és kint a réteken
   gyermekkorom tágra nyíló
   szemében ring a végtelen.

   Régi nyarak illatával
   ölel a szél, míg suttogok:
   Hazajöttem, megismersz még
   öreg nyárfa? Nézd, én vagyok.

   A kisgyermek, ki ágaid közt
   kacagott, bujkált egykoron,
   az vagyok, csak felnőtt lettem,
   és szomorúbb is, jól tudom.

   Visszajöttem,megkérdezni:
   Mi az, mi hajdan itt maradt?
   Áruld el most, öreg nyárfa:
   Mért voltam akkor boldogabb?