Kiss Zoltánné: Színes ceruzák

,,Régen a tolvajoknak levágták a kezét mondta édesanyám, de még az én időmben is nagyon megbüntették aki lopott...parazsat tettek a tenyerébe.."

Színes ceruzák

Kisiskolás voltam talán harmadikos...rajz órán mindig mástól kellett kunyiznom a színest mert nekem nem volt. Hiába kértem édesanyámat hogy vegyen, azt mondta hogy nincs miből, ha tud majd vesz.

Egyszer egyedül voltam odahaza és örömet akartam szerezni anyának, gondoltam kitakarítok. A kredenc tetején volt egy kis gyékény kosárka, abba meg gombok, cérna gyűszű na és találtam pár tíz húsz filléreseket is. Megszámoltam a pénzt, Istenem, ez pont egy doboz színes ára. Leugrottam a székről a pénzt a markomban szorítva futottam a boltig. Illedelmesen köszöntem és mondtam a boltos néninek, hogy kérek szépen egy doboz szinest.

Hat vagy tizenkét színüt kérsz Marikám kérdezte Irénke néni. Tizenkettőt feleltem. Megkaptam a hőn áhitott szines ceruzákat, de ahogy kiléptem a boltból rám tört a bűntudat, a torkba vert a szívem a gyomrom össze szorult. Tudatosult bennem, hogy ezt nem lett volna szabad.

Aztán hazafelé azzal vigasztaltam magam, hogy csak fillérek voltak, lehet anya észre se veszi, lehet nem is keresi...de hová tegyem a színest? A táskámba megleli, a párnám alatt is észre veszi...döntöttem, a bugyimba dugom!

Az nap is este lett mint máskor, ettünk amit ettünk, lábmosás, imátkozás és fekvés következett. Jó magas szalmazsák volt az ágyunkba, mikor a hangos esti imával is végeztem másztam az ágyra , anya rám szólt ,,Marika, gyere csak ide, mi van a bugyidban!?" Ez volt az a pillanat mikor meg állt az idő, kishijján a szivem is, és eltört nálam a mécses. Anya kivette a bugyimból a szinest, én sírva kértem a bocsánatot.

Anya hol rám nézett hol a szinesre, vivódott szegény, végül annyit mondott...,,én ezt a pénzt kenyérre gyűjtögettem!"

Kiss Zoltánné, Marika