A „retro” latin szó jelentése: múltat idéző. Én akkor születtem Szabolcs-Szatmár megyében, amikor Sztálin meghalt. Ez nem teljesen igaz, mert Sztálin 1953. március 5-én halt meg, én pedig novemberben születtem, de szép élményekkel teli gyermekkoromat a megyében töltöttem.
A „retro” latin szó jelentése: múltat idéző. Én akkor születtem Szabolcs-Szatmár megyében, amikor Sztálin meghalt. Ez nem teljesen igaz, mert Sztálin 1953. március 5-én halt meg, én pedig novemberben születtem, de szép élményekkel teli gyermekkoromat a megyében töltöttem.
A „retro” latin szó jelentése: múltat idéző. Én akkor születtem az akkor még Szabolcs-Szatmár megyében, amikor Sztálin meghalt. Ez nem teljesen igaz, mert Sztálin 1953. március 5-én halt meg, én pedig novemberben születtem, de születésemtől kezdve szép élményekkel teli gyermekkoromat a megyében töltöttem.
Tegnap hazaérkeztünk Vásárosnaményból. A kapunkban várt egy kétéves szomszéd kisfiú az Anyukájával.Meg akarta nekem mutatni, hogy fodrásznál járt.
Mindig jó társa volt a szegény embernek a káposzta. Még szép, hiszen annyiféleképpen variálhatta! Jó volt az levesnek, megfelelt második fogásnak, de deszertként is megállta a helyét. Savanyúságként meg egyenesen isteni volt, akár hamarkáposzta, akár sarvalt vagy éppen sóskáposzta készült belőle.
Dologidő volt, minden férfiember kint dolgozott a földeken, minden kézre szükség volt. Mindenkiére? Várjunk csak! A Kisvégen az egyik elvetemült fiatalember nem átallott egyszerű parasztfiú létére továbbtanulni, főiskolára járt.
Egyik napról a másikára lett oda Cseresnyésné. Valami nehéz, erre eddig ismeretlen kór költözhetett a belsejébe, mert hol a mindenét evő láz égette, hol meg úgy rázta a hideg mint isten a vargát. Az arca beesett, csúnya kikericssárgává tette a betegség. Egészen halálra vált.
A fotó Hetében készült, az akkori 2 - 4. osztàlyos tanulók làthatók rajta, középen Olajos Ferencné Karola tanító néni látható. Én a hàtsó sorban balról jobbra az első kislàny vagyok. Ekkor 4.osztàlyos voltam.
Nem tudom ki hogy van vele, de minél idősebb vagyok egyre gyakrabban nosztalgiázok. Bármilyen is volt a múltam, a gyerek korom, gondolatban gyakran visszajárok ahhoz a "kúthoz" töltekezni, ahol még hittem a mesékben. Ahol gondtalanul kergettem a kékszárnyu pillangókat, mezítláb rúgtam a port, fetrengtünk a töltésoldalban, fürdőztünk a kanálisban egymást nyomogatva a víz alá.
Van egy régi fénykép, amelynek a hátoldalán az áll, hogy Borbély József Vámosoroszi, 1956. XI..22. Szürke marhák között áll három férfi, kalapban, zakóban, ahogy gondolom nagyon sokan.
