Milyen szokatlanul enyhe lett mára a reggel, -szimatolt bele a levegőbe, ahogy a viseltes színehagyott fejőrocskával a kezében kilépett a tornácról az udvarra. Ebbül eső lesz, nézett fel a szürkülő égre. Lengedez a szél, de mán jó időt, meleget cipel.
Édesapánk, néhai SIMON ÁRON BARABÁSI lakos, 1909. január 7-én született Barabásban. Száz évvel ezelőtt a falunak ezt a részét, KISVÉGNEK hívták. Itt volt a család piciny pitvarból, s egy helyiségből álló háza.
Valahol a GELÉNESI határban, az erdő szélén, valamikor 1954 körül. Egy közös összejövetele volt Vámosatyának, Gelénesnek, Barabásnak... (Édesapánk jobbra)
A gulácsi székhelyű, alig több mint három hónapja született Emberi Hangon az Életért Egyesületnek és az őket facebookon követőknek, valamint minden adományozónak és adományt kapónak írtak újévi gondolatokat neves személyek.
Csend van! Csak a szél zúgása hallik, ahogy hordja a havat. Cudar idő van, de most van az ideje. Inkább most, mint márciusban - mondták az öregjeink. Bent jó meleg van, duruzsol a kályhában a tűz. Vagy talán a kis gyertyafény melegít így, mely a fenyőfán lobog békésen?
Elég gyakran olvasok olyan posztokat, amikben a nők fikázzák a férfiakat vagy forditva. Sok embernek van rossz tapasztalata a másik nemmel kapcsolatban, és bizony akár évekig rányomja a bélyegét az ember életére.
Először meg kell híznunk ahhoz, hogy tudjunk fogyókúrázni. A súlygyarapodás, az elhízás azért történik, mert az ételekből többet eszünk a kelleténél. A táplálékok finomak, etetik magukat. Mi pedig elveszítjük a kontrollunkat az „elég” határán, átadjuk magunkat ennek a nagy, óriási élvezetnek, az evés örömének, szenvedélyének.
A falu közepén tör a magasba a torony, melynek tornyából szól a harang Istennek és embereknek egyaránt. Mögötte a templomhajó, mely robusztus, erős és hatalmas belsőtérrel épült. Épült azért, hogy padjaiban az oda betérő elcsendesedhessen és nyugalmat találva bizonyságra leljen, hogy Krisztus megszületett.
Hete 1968 a 70-es évek elején ... Már akkor is voltak járóbabák, ha fogták a kezét lépegetett, és mondta hogy mama. Én csak álmodoztam róla, nekem olyan soha nem volt, de a szomszéd kislánynak Erikának igen.
Tarpa szülötte vagyok, a szívem mindig megdobban, ha a település nevét hallom-olvasom bárhol. 1973-ban mentem el a szülőfalumból – írja olvasónk.
© Illusztráció: getty images
Ezek a mai gyerekek olyan felvilágosultak, hogy már az ovisok is tudják, hogy nem a gólya hozza a kistesót, nem a vásáron veszik, ők már nagyon kicsi korukban el tudják mondani, játszani, hogyan kerül a pocaklakó anya hasába, nem úgy mint az én időmben.
illusztráció
