Olvasói történetek

  Az anyja átölelte lányát, mint aki nagy út előtt búcsúzik, sírva szorította magához és csak annyit mondott:

Az intéző úr oda lépett a vetőgéphez, beletúrt a kezével a gabonába, majd végig nézett a vetésen.

   Két fiatal megy egymás mellett, kéz a kézben, beszélgetve. Gyakran fordul az arcuk a másik felé és mosolyognak, örülnek egymásnak.

A FaluTV Tiszaszalka készítette ezt a videót a 2001-es árvízi eseményekről. Szerkesztette, vágta és rendezte: Danku László, a narrátor Forgó István volt.

"Hajdú múltunk megőrzése a célja a Bocskai zarándoklatnak"

Gelénesi gyermekként, 12 évesen éltem át ezt a meghatározó élményt. Szüleink a gátszakadás előtt két nappal úgy döntöttek, hogy jobb, ha korábban elküldenek engem és a húgom Vásárosnaményba, édesapám testvéréhez. Ők otthon maradtak az utolsó pillanatig.

A fotó illusztráció/tarpa.eu

A szorgalmas beregi emberek vigasza eddig is az erdőkkel, ligetekkel, patakokkal, legelőkkel tarkított táj volt. Ahol kora tavasztól késő őszig mindenütt madárdal zengett. Tehették is, mert ugyan szegényes, de háborítatlan békesség uralta a vidéket. 

2001 márciusában vámosként dolgoztam Tiszabecsen. Mivel a magyar és az ukrán határátkelőhelyek között már hömpölygött a víz, így az átkelőt lezárták, forgalom nem volt.

Szépen egyenletesen zakatol a síneken a vonat. Az ablaknál könyökölök csendben figyelem a tovatűnő tájat. Egy nagy kender tábla mellett robog el a szerelvényünk. De régen láttam így egy darabban kendert! S ahogy nézem, megelevenedik előttem a kender élete, egészen a magtól, a vászonig megtett útja.

A kendermagtól a vászonig - bemutató sátor Beregdarócon. Fotó: Pusztai Sándor

- ezen költői gondolatok jutnak eszembe, ha bármikor haza, a Beregi-Tiszahátra, Vámosatyába, a szülőfalumba indulok. 

A Bittner család 1948-ban