Olvasói történetek

Nyílt üzenet Gulács Polgármesterénék és az Önkormányzat képviselőtestületének!

Egyszer gyermekkoromban  1955-ben, igencsak veszélyben volt  a családom élete. Egy traktor  a házunk hátuljába hajtott. Aki ismerte  a szülői házunkat  ezekben az években, igen csak elcsodálkozott, hogy életben maradtunk!

" Aki kézzel dolgozik, az a kézműves,aki kézzel és ésszel, az a mester, aki kézzel, ésszel és szívvel, az a művész!" 

...Aquinói Szent Tamás bölcsességét olvasva gondoltam arra, összegyűjtöm és közzé is teszem, mennyire gazdag volt mesterségekben a szülőfalum, Vámosatya. Forrásként az emlékeimben megőrzötteket használom fel.

A történelem az élet tanítómestere. Objektív, mert megtörtént. A történelem szemlélet viszont nagyon is SZUBJEKTÍV. Attól függ, hogy milyen családba születtünk: nincstelen, szegény családba, vagy volt lehetőségünk jobb életre is.

Fejben osztok szorzok, összeadok kivonok, jusson is meg, ááá maradni nem szokott... na mindegy, irány a Tesco! 

Ma reggel apa szokásához híven fogta a "szagos" vizet kisebb közelharc után kihámozott a paplanból a hálóruciból és tetőtől talpig megöntözött hogy el ne hervadjak, aztán kicsípte magát mint szaros Pista neve napján és elindult locsolkodni.

Valaha réges-régen történt, amikor még kislány voltam. Lehettem úgy tizenkét éves, mikor költözés miatt új gyerekként kerültem egy számomra teljesen idegen iskolába.

A két fiútestvér 1971-ben bálozni ment. Éjfélkor  úgy döntöttek, hogy átmennek egy másik faluba   kicsit  ott is szétnéznek. Csendes, nyugodt nyári éjszaka volt. A csillagos ég  szépen világított. Nem volt forgalom. Csak ők használták a kövesutat.

Gondolkodom…..Miről? A legutóbbi cikk tartalmáról, amit olvastam. A közoktatás problémái. Jó ideje ezzel van tele a sajtó. Ha szeretnénk, akkor sem tudunk nem tudomást venni róla.

Életem első 10 évében a szomszéd községeken kívül nem voltam sehol. Egy kivétel volt, amikor a Fakarusz autóbusszal Édesanyámmal  beutaztunk Vásárosnaményba.