Pusztadobos (régen Várasdobos) az egyik legrégebbi szabolcsi település. Lakói valószínű gyepűőrök voltak, akik dobolással adtak hírt egymásnak a közelgő ellenségről.
Kisvárda irányából ahhoz, hogy elérjünk Lónyára, komppal kelünk át a Tiszán. A község szintén a határ mellett, országunk északkeleti csücskében fekszik. Az apró református templom, a harangláb és a parókia egy búzatábla mellett áll, a virágzó és rendezett környék itt is otthonos békét áraszt.
Neve a kerecsen (egyfajta vadászsólyom) madárnévből alakult személynévből ered; a Tisza előtag a folyót jelöli. A faluról vette a nevét a Szalók nemzetségbeli Kerecseny család, amely a XIV–XVI. századig fő birtokura volt.
A kerecsenyi reformált község már 1595-ben anyaegyház volt, azonban 1645-ben és 1745 táján ismét Adonynak volt fiókja.
1650-ben Uszkai Zsigmondné született Barkács Éva egy kendőt és 1664-ben Dobozi P. András egy cintányért ajándékoztak az egyháznak. Anyakönyve 1766-ban kezdődik. A római katolikus vallású Uszkai család egy harangot öntetett a református egyháznak, melyet 1773-ban megtoldva átöntöttek. Erről az áll az emlékkönyvben: „és mivel több súlyú volt a harang, mint az új anyag, azért a katolikus Uszkai-családbeliek halálakor is megadták vele a harang általi tisztességet.” Nagyobb harangját 1801-ben öntötték, részben szintén az Uszkaiak segedelmével. Templomát 1792-ben megnagyobbíttatta a község. Az 1823-ban megégett paplakot 1825-ben építették fel.
A Tiszakönyök a honfoglalás előtt is lakott terület volt. Benk személynév eredetű helynév – Benedek vagy Benjámin névből származtatják kicsinyítő képzővel. A község eredete visszanyúlik a XI. századig. Területén védelmi feladatokat ellátó földvár – erődítmény állott a Genőcei - mocsár mellett a Kádszegi- Erőd, melyet a török (1585 körül) rombolt le.
Kaplony község jelenleg Románia területén Nagykárolytól 5 km-re, Nagyecsedtől légvonalban 15 km-re északra a Kraszna bal partján, a hajdani Ecsedi-láp szélén fekszik. A középkor megpróbáltatásait (tatárjárást, törökdúlásokat) jól bírta a falu, fennmaradása annak köszönhető, hogy az akkor még létező Ecsedi-láp kitűnő búvóhelyet és élelemforrást biztosított lakosainak. Már a későbbi a korokból származik ez a két legenda!
A Károlyi kripta része Kaplonyban
A község 1329-ben tűnik fel idevaló nemes nevében, aki Veres-mart (Szabolcs megye), 1342-ben pedig Hene (Szabolcs megye) ügyében tanúskodik. Damján nevű papja 1333-ban 3, az 1334. évi I. részlet fejében pedig ugyancsak 3 garas pápai tizedet fizetett.
A község eredeti nevét az apát köznév i -képzős formája alkotja. Tehát azt jelentette, hogy a föld, a település valamely apáté. A történeti adatokban feltűnő Károly fia Kopócs-ról nevezték el később Kopócsapáti-nak
Gyüre község neve 1272 – 90 között tűnik fel, amikor az Isztrokról idevezető utat említik. 1329-ben a Baksa nembeli Baksa fia Miklós birtoka, akinek Donk nevű jobbágya vádaskodik. 1332-ben Petri szomszédja. Szent György egyházának Miklós nevű papja 1332-ben ismeretlen, 1333-ban 5, az 1334. évi II. részlet fejében 3, az 1335. évi I. részlet fejében 3 garas pápai tizedet fizetett.
Nagyvarsány nyírségi település a Tisza bal partján a vásárosnaményi járásban. 1972-91 között Varsánygyüre néven az egybeépült Gyürével alkotott közös települést. A községhez tartozik a korábban Ezredes-, majd Szabadságtanyaként emlegetett külterületi település, ma Nagyvarsánytanya néven.
A község 1214-ben tűnik fel, amikor a Kaplony nembeli Simon falujából származó embereket megvádolnak. 1310-ben a nemzetség Imregi ága eladja az immár megkettőzött faluban (Bel- és Külvarsány) lévő részeit.
A Község Maksai Ferenc szerint 1371-ben tűnik fel, mint amelyet a Káta nembeli Csaholyi Péter a neki jutott erdős területen telepített. 1426-ban már a mai Kisvarsány néven szerepel.
Másodlagos törzsi helynév: a törzsi eredetű Nagyvarsány határából vált ki és lakosaiból települt. Mai jelzője méretére utal, egykor azonban Újvarsánynak is hívták (Wywossan), s ebben az Új- a szomszédos Varsányhoz viszonyított korát jelöli (vö. Maksai: i.h.). A 16. századi dikális összeírásokban Kende-resvarsány (1543, 1549: kenderes warsan) néven említik, szemben a másik, Nagyvarsány-nyal (1543, 1549: Nagy warsan).
Milota kiváló kirándulóhely, ahol az épített környezet éppúgy felejthetetlen élményt nyújt mint az érintetlen természet. Kellemes kikapcsolódást talál az, aki a Magyarországra itt belépő Tisza-folyó partján nyaral, vagy csónakkal evezve gyönyörködik a táj szépségében. Természeti látnivaló még az önkormányzat által helyi természeti értékké nyilvánított "fehér nyárfás" a Tisza-partján.
