Nagyon vártuk Tiszaadonyban azt a márciusi napot, amikor megérkeztek a várva-várt gólyák. Néhány nappal előbb érkeztek, mint szoktak. Azonnal fészek igazítás, "lakás felújítás" következett.
Piró 64 éve született erre a szép Föld nevű bolygóra. Most múlt 64 éves. A múltkor 68- nak nézték. Nem sértődött meg. Azt mondta, óh 72 vagyok. Jót nevetett magában. Tudja, hogy az idő, az nem jó plasztikai sebész. Szerinte az életkor pedig csak egy buta szám és semmi más.
Vasárnap kerékpárral látogattuk meg a rokonokat Budapesten. A távolság a házunktól körülbelül 20 km. Hazafelé már szűrkületben indultunk és hamarosan a csillagok is feljöttek az égre. Ahogy róttuk az országúton a kilométereket, egyszercsak, tehén illat csapta meg az orrom. Beugrottak emlékeimből a képek azonnal.
Most lenne az 50. ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓNK. Nagyon szétszórt bennünket az élet... 1963-ban kezdtük a gimnáziumot VÁSÁROSNAMÉNYBAN.
Az 1919-es román megszállás, majd az azt követő Trianoni-békediktátum okozta nemzeti traumában Mátészalka tisztességesen helytállt. Szerencsére nem osztozott a korábbi Szatmár vármegye többségének tragikus sorsában, melyet az önkény elcsatolt az országtól.
Tegnap olvastam a Három Határ Híreiben, hogy egy háztartási gépszerelőt fogva tartottak, egy korábban elvégzett munkadíj vissza fizetését követelték tőle. Hogy mik vannak gondoltam magamban! aztán ennek kapcsán eszembe jutott az esetem a kéményseprővel...
"Történt ugyanis, hogy a nyitrai táborban 1708. május 27-én Esze Tamás és Czelder Orbán csapatai között a pünkösdi istentisztelet után verekedés tört ki.
A század eleji tanyavilágban nem sok lehetőség volt szórakozásra. A nyár eltelt munkával, de télen csak szomszédolással tölthették az időt. Az volt a jó ha dohányt is termeltek, mert annak meg télen van szezonja.
Egy buszos utazás részletei kerültek fel a youtube-ra, amelyre Gulyás András hívta fel a figyelmünket.
