Olvasói történetek

Mostanában sok fényképen nézegettem a BARABÁSI NAGYBOLTOT. Mindig is szerettem, Barabásnak ez a bolt volt a központja.

Most 35 éve, hogy édesapánk: SIMON ÁRON 1981. július 9-én  72 éves korában elhunyt. 1909-ben született, egy földjeit akkorára szinte teljesen elvesztett család gyermekeként.

Gyermekkoromban a szomszédok nagy egyetértésben éltek egymás mellett. Összekötötte őket az egyforma nehéz sors, az egymásra utaltság. Nehéz évek voltak, de a GYERMEKKOR gyönyörűséges! A szabad levegő, a természet, a táj, az emberi kapcsolatok, az együttes gyermeknevelés!

Minden évszaknak nagyon örülünk Tiszaadonyban, a Kossuth utca Tiszához közeli részén. Itt igazi közösségi élet folyik, jó szomszédság, barátság idős és fiatal között egyaránt. A legjobb azonban a NYÁR!

Életem során nagyon sok ballagási ünnepségen vettem részt. Mind nagyon szép volt, amit viszont egész életemben vártam , most következett el. BALLAG AZ OVIBÓL A NAGYOBBIK UNOKÁNK!!!

19 évvel ezelőtt, június 10-én a szülői munkaközösség tagjaival vásárolni ment az éppen ballagó osztálya ajándékait. Nem tudta senki, hogy ez a nap lesz számára az utolsó földön töltött nap.

Örömmel tájékoztatom a szatmári és beregi családokat, hogy a térségünkben egyre inkább teret hódít több kézműves és népművészeti irányzat: hímzés, gobelin varrás, kovácsolás, fafaragás, bőrdíszművesség, fazekasság, foltvarrás, néptánc csoportok, különféle kórusok.

A Nemzeti Színház a saját históriáját feldolgozó színháztörténeti vetélkedőt hirdetett 10-11. osztályos középiskolások számára. A megmérettetésre kevés híján százhúsz (!) csapat jelentkezett az anyaországból, sőt a határon túli magyar középiskolák is képviseltették magukat.

A kezembe akadt egy régi fotó, amely 1975. május 1-én készült Tiszaadonyban. Egy SIMSON  SCHWALBE  motorkerékpár mellett áll  egy fiatalember, a későbbi férjem. A Munka Ünnepe volt, Majális a tiszaadonyi rév-ház mellett, a Tisza-parton.

Tegnap kaptam egy telefon, egy hadaró, kissé monoton hangú férfi hívott.