Tájjellegű ételek

Nemrég olvastam egy régi újságcikkben, hogy a Beregben Tiszavidon az elmúlt évszázad elején a szöszdörzsöléskor a fiataloknak mákos kukoricát kínáltak.

A derelye receptje hazánkban először 1786-ban tűnik fel egy szakácskönyvben. Azóta számos eltérő recept született róla. Valaki sima, gyúrt tésztából készíti, valaki pedig burgonyásan.

Talán, tavaly előtt karácsonykor kaptam Borbás Barcsi könyvét, az Édes békeidőket és abban találkoztam ezzel a süteménnyel.

Szatmár és Bereg területén szegények voltak az emberek, étkezésükben nagyon kevésszer szerepelt a hús. Azt ették amit megtermeltek, liszt mindig volt tésztát gyúrni, és a lekvárnak való "nemtudom" szilva fája is vadon nőtt a kertek végében.

Panyolán farsangoltunk a hétvégén, ott kóstoltam meg ezt a finomságot. Biztos minden sütemény kedvelőnek ismerős ez a recept, ami nem más mint a hókifli, de ebben a Tisza és Szamos közé ékelődött szatmári faluban púderes macskának hívják. Amit fontos még elmondani róla, a lekvár kizárólag üstben főtt nemtudom szilvából készülhet! A fotón látható, mire közel kerültem hozzá hogy lefényképezzem, már majdnem elfogyott!

Eddig életemben kétszer sütöttem fánkot. Először, amikor kipróbáltam ezt a receptet és most. A receptet egy volt babanaplós társamtól kaptam, Evitől, akinél viszont családi hagyománynak számít, nagymamája is eszerint készítette már! Habkönnyű, finom fánkok születnek eredményül. Amiket mifelénk pánkónak szokás nevezni.

Ma kocsonyát készítettem, a családom imádja ha van egy kis füstös íze, ezért tettem bele egy kevés füstölt csülköt is.

Mindannyian ismerjük Nemes Nagy Ágnes versét, amely megénekli a karácsonyra kapott madár alakú kalácsot:

Fotó:mindmegette.hu

....hát "Málé-pucukát" ettél-e már Becses??

Ez egy nagyon régi recept, nagymamámtól tanultam. A nővérem most hétvégén elkészítette, és le is fotózta.

Fotó:Tóthné Csürke Anikó

A beregi csirke hagyományos szabadtartásban nevelt csirke, érdemes ebből elkészíteni Várvizi Péter receptjét.