Nem kell megijedni a másik nevétől sem, mivel a tészta csupán a sűrű, fekete szilvalekvártól tűnik külsőre úgy, mintha piszkos lenne. De kit érdekel, ha egyszer “mocskosul” finom!
Még Gulácson éltem amikor Kárpátaljára jártam és ismerkedtem az ottani ételekkel, településekkel. A legjobban a pilmenyi nyerte el tetszésemet.
Gyermekkoromban a nyári konyhánkba volt beépítve, zárt helyen a kemencénk, abban sült a kenyér. Volt úgy, hogy elfogyott, másnap sült ugyan, de nem volt reggelire. Édesanyám olyankor sütötte ezt a püfögőt, ami a kenyeret helyettesítette.
Végtelenül egyszerű étel, anno a Szatmár-Beregben mindennapos volt a környék szegényebb lakossága körében.
A receptet a Szatmári Kávéház facebook oldalon találtam. Karácsony közeledtével előkerülnek a nagyi mézeskalács receptjei.
A pászka egy pirított tészta, amelyet az emberek kenyérként ettek, de Tarpán ezt tovább vitték és egy laktató főételt készítettek belőle. A fotót az Esze Tamás Népe Tarpa facebook profilon találtam, kérésemre küldte el a receptet:
A nyögő szlovák eredetű étel (sztrapacska), de Szatmár-Beregben is népszerű volt. Főleg túróval fogyasztották, telente savanyú káposztával is került az asztalra.
Ezt a gyönyörű fotót a Facebookon találtam, az "Esze Tamás Népe Tarpa" profil posztolta. Mivel régi jó kapcsolatban vagyunk elkértem a receptet.
Két községben, Tunyogmatolcson és Penyigén készítik a rongyos lapótyát. Mindkét község a magáénak ismeri a receptet. A fotót a Szenkeparti Nagyvásáron készítettük, a recept Penyige honlapjáról került kimásolásra:
Első lépés a vásárlás! A körmöket még vásárláskor vágassuk el hatfelé hentesünkkel. Lehetőleg fűrészt használjon a hentes, ne bárdot, így elkerülhetjük később a csontszilánkokat az ételben. Ha nem vagyunk túl gyakorlottak, akkor a legjobb a csülköt is kicsontoztatni a hentessel, a csontját szintén vágassuk három részre.
