Olvasói történetek

Elindult, azaz botladozva, botra támaszkodva kezdte el járását Vitális Sándor, aki Kisújszálláson született 1926. november 2-án. A Heine-medin betegségben szenvedő gyermeket azonban bicebócaságában felkarolta a Jóisten. Református teológiát végzett és lelkész lett. Lelkészi szolgálatának főbb helyszínei: Benk, Gulács, Kisvarsány. Utóbbi kettőn már díszpolgári címet is kapott. 

Régen elmúltak a gyermekéveim, és a mostani életemben sok olyan étel, gyümölcs íze hiányzik, amiket gyerekkorunkban gyakran fogyasztottunk.

Az unoka és a gyerekek unszolására (magamtól is vágytam) felutaztam Budapestre. Utaztam!

Most, ebben az októberi, borús napokban még többet gondolok a múltra. Valahogyan ilyenkor október 10-15-e táján javában élveztük a "vén asszonyok nyarát"! Arcunkat cirógatta a napsugár, őszi színekben pompázott a határ!

Kőbunkó lopótök, másnéven Ősember bunkója lopótök, tudományos névén Lagenaria siceraria cv. ’Maranka’, ’Caveman’s Gourd’

Midig nagyon szerettem az óvodáskorú gyerekeket is. Igazgató koromban az  Óvoda, mint nevelési intézmény az Iskolához  tartozott. 

Az 1920-as évek végén az Olcsvai Református Egyhézközösség presbitériuma, az illetékes egyházi hatóságok jóváhagyásával az olcsvai régi kőtemplom lebontása mellett döntött. A bontási munkálatok 1929. június 1-én kezdődtek. A templom téglái között, a bontás során úgynevezett korjelző téglát találtak 1478-as felirattal. 

Az írásom óta eltelt egy év. Azóta iskolás lett nagyobbik unokánk, Áron. Nagyon vágyott már az iskolába. Szeptember elsején  elindult a kis család. Először Annát vitték az óvodába, ahol együtt voltak, egy  vegyes csoportban egy évig.

Napfényes szép délelőtt van, gondoltam tologatom a babakocsiban kicsit Annát. Sétáltunk egyet a városban majd leültünk egy kicsit a parkban a régi bank előtt.

A vásárosnaményi Esze Tamás nyugdíjas klub 35 fővel csodálatos 3 napot töltött el a festői szépségű Zemplén megye hegyközi falvaiban, városaiban.