" Aki kézzel dolgozik, az a kézműves,aki kézzel és ésszel, az a mester, aki kézzel, ésszel és szívvel, az a művész!"
...Aquinói Szent Tamás bölcsességét olvasva gondoltam arra, összegyűjtöm és közzé is teszem, mennyire gazdag volt mesterségekben a szülőfalum, Vámosatya. Forrásként az emlékeimben megőrzötteket használom fel.
A történelem az élet tanítómestere. Objektív, mert megtörtént. A történelem szemlélet viszont nagyon is SZUBJEKTÍV. Attól függ, hogy milyen családba születtünk: nincstelen, szegény családba, vagy volt lehetőségünk jobb életre is.
Fejben osztok szorzok, összeadok kivonok, jusson is meg, ááá maradni nem szokott... na mindegy, irány a Tesco!
Ma reggel apa szokásához híven fogta a "szagos" vizet kisebb közelharc után kihámozott a paplanból a hálóruciból és tetőtől talpig megöntözött hogy el ne hervadjak, aztán kicsípte magát mint szaros Pista neve napján és elindult locsolkodni.
Valaha réges-régen történt, amikor még kislány voltam. Lehettem úgy tizenkét éves, mikor költözés miatt új gyerekként kerültem egy számomra teljesen idegen iskolába.
A két fiútestvér 1971-ben bálozni ment. Éjfélkor úgy döntöttek, hogy átmennek egy másik faluba kicsit ott is szétnéznek. Csendes, nyugodt nyári éjszaka volt. A csillagos ég szépen világított. Nem volt forgalom. Csak ők használták a kövesutat.
Gondolkodom…..Miről? A legutóbbi cikk tartalmáról, amit olvastam. A közoktatás problémái. Jó ideje ezzel van tele a sajtó. Ha szeretnénk, akkor sem tudunk nem tudomást venni róla.
Életem első 10 évében a szomszéd községeken kívül nem voltam sehol. Egy kivétel volt, amikor a Fakarusz autóbusszal Édesanyámmal beutaztunk Vásárosnaményba.
Lehullt a jégbilincs,
Selymet bont a barka.
Tág, tavaszi széllel
Beszélget egy szarka.
Csengettyűs hóvirág
Levélházikóból,
Legényes tavasznak
Csilingelve bókol.
Violakék selyem
Az ég takarója,
Zöld rét felett lassan
Körözget egy gólya.
Ezüst tükrű a tó.
Döngicsél a dongó
Köszöntlek friss tavasz,
Rügyet, bimbót bontó!
„Mint a fescske, repülj messze földre,
Színarany szárnyú gondolat repülj el!”
/Verdi Nabucco, Szabadság kórusból részlet/
