Számomra szomorkásan teltek az esték. Lejárt a diópucolási szezon, már nem jöttek a szomszédok esténként.
Kovács Zoltánt fotója, az apukája látható a képen. Szembe szomszédunk volt
Mikor a nagy és erős Férfi gyámolításra szorul, (mert igenis olykor náluk is elő fordul és ez számomra teljesen természetes emberi érzés) mikor úgy érzi, hogy macskafogóba került, nem tudja mit tegyen, mikor úgy érzi, hogy minden össze esküdött ellene fogytán az ereje és talán ezt mások is látják rajta, hogy megmérettet és kevesebbnek találtatott mint amit mások elvártak volna, amikor megrendül az önbizalma és legszívesebben kisírná magát valaki vállán de mégse teszi mert hát férfi ne lássa a gyengeségét ... nő meg pláne ne ... akkor elkezd hisztizni.
Az a hétfői nap is úgy kezdődött a lelencházban Ferkó számára, mint oly sok nap az elmúlt három évben: ébresztő, tisztálkodás, ám reggelizés után a hivatalszolgával üzenték az irodából, hogy egy fél óra múlva jelentkezzék a gyermekfelügyelőnél.
A két istálló a tanya aljában volt megépítve. A nagyban az urasági állatok, lovak, ökrök álltak, a kicsiben a cselédek tehenei voltak. Egy kútból itatták a jószágokat, jó bővizű gémeskút volt. A cselédek ásták ki egy hozzáértő ember irányítása mellett. Az oldalát terméskőből rakták ki. A nagy 10-12 méteres vájut egy darab fából faragták ki.
Fotó:Közös kút a falu alatt (Fornos, v. Bereg m.)/mek.oszk.hu
Különös teleket éltünk meg falun, a szabolcsi Anarcson gyermekkoromban. Szülőfalumban, az iskolai osztályok szétszórva 3-4 helyen, mint minden faluban. Rengeteget gyalogoltunk, szinte a falu másik végére.
Mercy Miki halála hatalmas veszteség a mulatós világnak, veszteség a rajongóknak és a világban élő magyarságnak egyaránt. Ő volt az, aki megálmodott egy határokon átívelő, csak magyar dalokat játszó rádiót. Akit karitatív tevékenységéért Máltán lovaggá ütöttek. Január 11-én születésnapján kapott agyvérzést, melyből többé nem ébredt fel. Január 15-én elhunyt. Zalaegerszegen és Budapesten is tartottak virrasztást a temetése előtti napon.
Valamikor úgy gondoltam el a nyugdíjas éveimet, hogy az unokáimnak csak mesélek, mesélek majd... Kihagytam a számításból a rohanó világot, a digitális "kütyük", játékok sokszor legyőzhetetlen hatását.
1970-ben apám elhagyta a családot, egyik napról a másikra eltűnt az életünkből. Nem tudtuk hol van, mi van vele csak azt, hogy költöznünk kell. Addig apám pásztor volt, és a falu szolgálati házában laktunk. Mivel ő eltűnt, nem látta el a munkáját, a falu másik pásztort fogadott. Kaptunk két napot, hogy kiköltözzünk a szolgálati házból.
Ahogyan a költő is fogalmaz, sok arca van a naplementének: magával ragadó, gyönyörű, titokzatos és fenséges. Azt mondják, olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget.
Na most majdnem összemarakodtam apával...
Egy jó ideje már, van annak két hónapja is, hogy nem tetszik a hirtelen könnyekig rátörő köhögése. Nem az a köhököhö, hanem az a mélyről jövő rekedt kaparó krákogó sípolós nyavalya ami igen csak megkínlasztja főleg reggel mikor rágyújt, na meg ha siet vagy nehezet emel.
