Az a hétfői nap is úgy kezdődött a lelencházban Ferkó számára, mint oly sok nap az elmúlt három évben: ébresztő, tisztálkodás, ám reggelizés után a hivatalszolgával üzenték az irodából, hogy egy fél óra múlva jelentkezzék a gyermekfelügyelőnél.
A két istálló a tanya aljában volt megépítve. A nagyban az urasági állatok, lovak, ökrök álltak, a kicsiben a cselédek tehenei voltak. Egy kútból itatták a jószágokat, jó bővizű gémeskút volt. A cselédek ásták ki egy hozzáértő ember irányítása mellett. Az oldalát terméskőből rakták ki. A nagy 10-12 méteres vájut egy darab fából faragták ki.
Fotó:Közös kút a falu alatt (Fornos, v. Bereg m.)/mek.oszk.hu
Különös teleket éltünk meg falun, a szabolcsi Anarcson gyermekkoromban. Szülőfalumban, az iskolai osztályok szétszórva 3-4 helyen, mint minden faluban. Rengeteget gyalogoltunk, szinte a falu másik végére.
Mercy Miki halála hatalmas veszteség a mulatós világnak, veszteség a rajongóknak és a világban élő magyarságnak egyaránt. Ő volt az, aki megálmodott egy határokon átívelő, csak magyar dalokat játszó rádiót. Akit karitatív tevékenységéért Máltán lovaggá ütöttek. Január 11-én születésnapján kapott agyvérzést, melyből többé nem ébredt fel. Január 15-én elhunyt. Zalaegerszegen és Budapesten is tartottak virrasztást a temetése előtti napon.
Valamikor úgy gondoltam el a nyugdíjas éveimet, hogy az unokáimnak csak mesélek, mesélek majd... Kihagytam a számításból a rohanó világot, a digitális "kütyük", játékok sokszor legyőzhetetlen hatását.
1970-ben apám elhagyta a családot, egyik napról a másikra eltűnt az életünkből. Nem tudtuk hol van, mi van vele csak azt, hogy költöznünk kell. Addig apám pásztor volt, és a falu szolgálati házában laktunk. Mivel ő eltűnt, nem látta el a munkáját, a falu másik pásztort fogadott. Kaptunk két napot, hogy kiköltözzünk a szolgálati házból.
Ahogyan a költő is fogalmaz, sok arca van a naplementének: magával ragadó, gyönyörű, titokzatos és fenséges. Azt mondják, olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget.
Na most majdnem összemarakodtam apával...
Egy jó ideje már, van annak két hónapja is, hogy nem tetszik a hirtelen könnyekig rátörő köhögése. Nem az a köhököhö, hanem az a mélyről jövő rekedt kaparó krákogó sípolós nyavalya ami igen csak megkínlasztja főleg reggel mikor rágyújt, na meg ha siet vagy nehezet emel.
Amikor megírtam a régi disznóölések emlékét, olyan sok ember olvasta, hogy gondoltam, folytatom. Sokszor történt olyan eset ezen a neves napon, hogy nem árt, ha "erre" is emlékszünk!
Gyermekkoromban, az 1950-es években a tél, még tél volt. Csikorgott talpunk alatt a hó, arcunkat pirosra csípte a hideg.
